Nem csak háromnapos ünnep - Takács Nóra karácsonya

A karácsonyi időszak érzelgőssé tesz, könnyen meghatódok minden apróságon: egy rég hallott karácsonyi zene, egy ismerős illat, egy mosolygós arc láttán. Amikor szenteste kinézek az ablakon nemcsak tudom, hanem látom is, hogy valami fontos történik. Az utcák csöndesek, sehol senki, viszont minden ablakból ünnepi fény szűrődik ki. Na, ilyenkor hatódok meg igazán. Jó érzés tudni, hogy valami nagy egész része vagyok éppen, hogy a sok rossz mellett ilyet is kitalált ez a világ. Egy ünnepet, amikor senki sem moccan, nehogy megtörje a csendet. Aztán éjfél előtt lassan megtelik az utca. Meghitten lépkedünk a templom felé. Gyerekkoromban azért volt érdekes a mise, mert rengeteg barátom volt ott a családjával, és elmondhattuk egymásnak, mi mindent kaptunk. Ez az előnye a kisvárosoknak: mindenki könnyedén egy helyen tud lenni egy időben. Ma, ha körbenézek a templomban, ugyanazokat a barátaimat látom, de már nem szaladgálunk. Inkább puhán megöleljük egymást, és csendesen mosolygunk a saját gyermekeink rohangálásán. Időközben felnőttünk, nincs mit tenni. Ám egy valami változatlan: mindenki ott van a templomban. Vannak állandó dolgok a világban.

A karácsony is ilyen. Az év legtisztább napja, legalábbis számomra biztosan. Egy alkalom arra, hogy kicsit megjavuljon a világ. Évről évre. Állandóan.