Pálinka sunrise?

Évszázadok óta része a pálinka a magyar táplálkozási kultúránknak. Ugyanolyan nemzeti sajátosságunk, mint a pirospaprika, a makói hagyma, a szabolcsi alma, vagy a tokaji aszú. A hazánkban termesztett és vadon termő gyümölcsök íze, aromagazdagsága nagyon finom, félreismerhetetlenül csak az országunkra jellemző alapanyagot biztosít a magyar pálinkának. Ennek köszönhetően könnyen megkülönböztethető a világ bármely más táján készített párlatoktól. Ma már a nemzetközi jog is védi a magyar pálinkát, hiszen a szigorú követelményeknek megfelelve az Európai Unióban, pálinka néven csak a Magyarország területén (kivéve a burgerlandi barackot) termesztett vagy termett gyümölcsből és szőlőtörkölyből hazánkban előkészített, főzött, cukortól és adalékoktól mentes párlat nevezhető.

Ez az írás annak a cikksorozatnak az első része, melyben igyekszünk összegyűjteni mindazokat az érdekességeket, különlegességeket, amelyeket a pálinkáról érdemes tudni: mi a múltja-jelene-jövője, hogyan készül, hogyan fogyasszuk, hogy valóban egészségünkre váljék!

Nézzük először a múltbéli szokásokat! Milyen alkalmakkor fogyasztottak pálinkát hajdanán? A Kárpát-medencében a legtöbb fizikai munkát pálinkás "starttal" indították. A napszámhoz is szervesen hozzátartozott a pálinka-juss. Innen származik a "pálinkás jó reggelt" köszöntés. Aratás idején pedig aratópálinkát fogyasztottak, ami hozzátartozott a kemény fizikai megerőltetést kívánó munka megkönnyítéséhez.

Régen, főként vidéken, a megkötött üzletet azzal pecsételték meg, hogy áldomást ittak rá. Úgy is mondhatnánk, a "gentleman's agreement" lezárásaként is fogyasztották. Nincs olyan "tisztes" disznóvágás, ahol a böllér mielőtt belefogott a munkába, ne melegítene be egy - külön e célra készített, igen erős, 50 fok feletti - kupicával. Aztán persze a toros ételek megalapozásához és az emésztését könnyítendő itták/isszák: "no, akkor csapassuk a zsírt" felkiáltással. Valószínűleg innen ered, hogy elsősorban a szilvából főzött nedűt gyomorrontások kezelésére is használták.

Ami a munkavégzés, betegség során jól bevált, azt persze ünnepek alkalmával is szívesen fogyasztjuk. Örömpálinkának nevezik, mikor az apa vagy a nagyapa egy üveg vagy demizson pálinkát lepecsétel azzal, hogy a gyermek 18. születésnapján vagy esküvőjén bontják majd fel és fogyasztják el.

Más ünnepélyes egyházi alkalmak sem maradtak "papramorgó" nélkül: a Boldogasszony pálinkát az anya egészségére itták a gyermek keresztelőjén. Az áldomás italt persze előtte felszentelték. Esküvők alkalmával került elő a menyegző pálinka, amelyet - főleg a fehérnép számára - gyümölccsel vagy mézzel külön megédesítettek.

A legnagyobb mennyiségben fogyasztott pálinka minden bizonnyal az avató pálinka volt, amelyet legényavatáskor fogyasztottak. Itt aztán ki-ki példát mutathatott férfiasságából az ifjúnak, aki pedig nyilván méltó akart lenni "sokat tapasztalt" falubélijeihez.

Legközelebb a pálinka készítésének történetébe, a főzés kulisszatitkaiba avatjuk be az érdeklődőket, addig is: öntsünk tiszta pálinkát a pohárba!