A Webszakács új arca: Götz Zsolt

Kérem, röviden foglalja össze eddigi pályafutását!

A Gundel Károly Vendéglátóipari Iskolában végeztem tanulmányaimat, és már a gyakorlati időszakomban is Buday Péter keze alatt dolgozhattam. Ez a tanulási időszak a mai napig tart, hiszen két rövidebb megszakítástól eltekintve gyakorlatilag húsz esztendeje végig az ő irányításával főzök. Előbb a Remizben és a Kisbuda Gyöngyében - tanulóként kezdtem, majd az iskola után ott helyezkedhettem el. Itt nem kevesebb, mint tizenegy esztendőt dolgoztam. Ezt követően külföldre kerültem, Ukrajnában egy négycsillagos étterem konyhafőnöke voltam, majd hazatérésem után Péter akkori saját éttermébe, a Matteóba kerültem. Amikor három év után eladták az éttermet, átkerültem a pesti Pomo d'Oro olasz étterembe, aztán egy év után kinyitott a Larus, és ismét visszatértem Buday Péter csapatába.

Miért kötődik ennyire Péterhez?

Tisztelem a szakmai tudását, felnézek rá. Tulajdonképpen második apámként kezelem, ami nem csoda, mert ha valaki ennyi időt eltölt valakivel, folyamatosan tanul tőle, akkor ez az érzés könnyen kialakul. Azt nem tudom, hogy ő miért érezte meg annak idején, hogy velem érdemes lenne foglalkozni, gondolom, látta rajtam, hogy érdekel ez a szakma és érdemes energiát fektetni a képzésembe. Tanfolyamokra, versenyekre nevezett be, őszintén remélem, hogy soha nem hoztam rá szégyent.

Ha jól tudom, eredményesen versenyzett...

A Chaine des Rotisseurs, a világ legrégibb, legnívósabb és legnagyobb gasztronómiai egyesülete által megrendezett, 21 éven aluliaknak kiírt világbajnokságon 2002-ben Szingapúrban második helyezést szereztem. De a versenyek mellett sajttanfolyamon, bortanfolyamon vehettem részt, minden lehetőséget megkaptam a konyhán kívül is, hogy a szakmai fejlődésem töretlen lehessen. Azért a hazai versenyeken szembesültem a műfaj visszásságaival is, és őszintén megmondom, a kulisszák mögé látva nem növekedett az elszántságom, hogy többet versenyezhessek... A világbajnoki második helyezés azért helyretette az önbizalmamat.

Egy négycsillagos szálloda konyhafőnöki posztja a nagyobb kihívás az ön számára, vagy egy ilyen színvonalú helyen, mint a Larus Buday Péter keze alatt dolgozni?

Ez sokkal összetettebb feladat. Egy hotelben csak a szállodai gasztronómiai irányzatra kell összpontosítani, itt van egy száztíz fős étterem és egy több száz főt kiszolgáló rendezvényközpont, és ennek a koordinálása széles körben rám van bízva. Ha most hívnának konyhafőnöknek egy négycsillagos hotelbe, gondolkodás nélkül - maradnék itt...

Személy szerint melyik gasztronómiai irányzat a legkedvesebb az ön számára?

Feltétlenül a magyaros ízvilágra voksolok, a francia irányzat is szimpatikus és a Pomo d'Oro-s időszakban rengeteg olyan dolgot fedeztem fel az olasz konyhában is, ami megmozgatta a fantáziámat. De az igazi a jóízű, fűszeres, "kalóriaszegény" magyaros étel. Persze újragondolva, úgy, hogy ne legyenek rémálmai annak, aki elfogyaszt egy ilyen ebédet. Ennek az irányzatnak Péter a nagy mestere.