Kislányként kezdte a tanévet egy 10 éves kisfiú

"Annyira izgatott voltam az új tanév első napján, hogy nem foglalkoztam vele, mit gondolnak mások. Még ha bámultak is, vagy csúnya dolgokat mondtak rám, nem lettem szomorú. Boldognak éreztem magam, mert végre nem kell megjátszanom magam" - meséli Livvy, aki Samuel néven látta meg a napvilágot, és egészen nyárig próbált megfelelni az eredeti nemével szemben támasztott normáknak az iskolában.

A Nagy-Britanniában júliusban befejeződő tanév végén még farmernadrágban, pólóban és edzőcipőben sétált ki a suli kapuján, majd az oktatási intézmény beleegyezésével immáron lányként kezdte meg a következő osztályt. A sorsdöntő reggelen szülei, a 36 éves Saffron és a 34 esztendős Phillip az aulában ücsörögtek, miközben az igazgató elmagyarázta a kicsiknek: Samből Livvy lett. Társai megértéssel fogadták a változást. "A többiek közül senki sem csúfolt ki, egyből elfogadták a helyzetet. Néhányan a régi nevemen szólítanak, de nem bánom, mert tudom, hogy időre van szükségük. A közeli barátaim mind lányok, ők megértenek és vigyáznak rám, azonnal megvédenének, ha szükség lenne rá" - mondta Livvy.

Úgy tűnik azonban, hogy nem mindenki közelít felé ekkora elfogadással, hiszen a Daily Mail újságírójának látogatása idején iskola helyett az újdonsült kislány otthon kuksolt. Kiderült, hogy amióta kiderült a története, szabályosan bujkálnia kell, családi élete pedig cirkusszá változott. A probléma ott kezdődött, hogy az identitáscserét jóváhagyó oktatási intézmény hozzáállásán fölháborodva néhány szülő a helyi újsághoz fordult, s a megjelent cikket világszerte sajtóvisszhang követte. Az egyik szülő állítólag így fogalmazott: "Nem a gyerekkel van bajunk, hanem azzal, hogy történetének hallatán más csemeték is követni akarják majd a példáját, talán már egy transzneműekről szóló videó megnézése után is. Az enyéim például arról faggattak otthon, hogy mik azok a nemi szervek..."

A nemi diszfória - más néven nemi személyiségzavar vagy transzneműség - az orvostudomány jelenlegi állása szerint pszichiátriai kórképként értékelhető, ám új tanulmányok feltételezik, hogy a biológiai fejlődéssel áll kapcsolatban.

Livvy vajon tényleg egy fiútestbe zárt lány? Vagy talán egy érzékeny kissrác, aki képtelen beilleszkedni a kortársai közé? Édesanyja, Saffron azt reméli, hogy idővel sikerül elfogadtatnia a helyzetet a környezetükkel. Bár keresztnevük megváltoztatásra került a sajtóban, a szülők jóváhagyták, hogy róluk és lányukról fotók készüljenek - így szeretnék cáfolni azokat az internetes hozzászólásokat, amelyek szerint gyermekük "ronda és gusztustalan".

Saffron meg akarja mutatni a világnak, hogy ő nem holmi "perverz szülő", aki puszta élvezetből öltözteti lányos ruhákba fiát, ráadásul szó sincs például parókáról. "Nem Livvy választotta ezt az életet. Egyszerűen nem volt választási lehetőség. Felháborító a feltételezés, hogy esetleg mássá neveltem őt, mint aki egyébként lenne. Ő egy kislány, aki a természet kegyetlen játékánál fogva fiútestben él. Nem kell feltétlenül tudnunk, miért van ez. A lényeg, hogy elfogadjuk őt úgy, ahogy van" - fogalmazott az anya.

Livvy okos és élénk gyermek, aki pontosan tudja, mit akar, ráadásul semmi kétség nincs benne a saját nemét illetően. Úgy néz ki, mint egy lány, úgy beszél, mint egy lány, és úgy viselkedik, mint egy lány. "Ha nem tudtam volna előre, hogy fiúnak született, sosem találtam volna ki" - írta cikkében Helen Weathers. Az újságíró hozzátette, hogy Livvy 13 éves bátyja tipikus srác, hétéves húga pedig inkább legózni szeret babázás helyett.

Az egykori Sam bezzeg majdhogynem a csajosság sztereotípiáját testesíti meg: imádja a babákat, a rózsaszínt, a csillámokat, a plüssállatokat, a sminktermékeket, a parfümöket és a sellős rajzfilmeket. Tulajdonképpen mindig is ilyen volt, tehát nem a személyiségfejlődése során bekövetkezett változásról van szó. "Sosem aggódtunk emiatt. Egymásra néztünk az apjával, s azt kérdeztük: és akkor mi van?" - tette hozzá Saffron. A családtagok sem csodálkoztak rajta, hogy Sam babát kér karácsonyra kisautó helyett. Elfogadták a dolgot, mert szeretik őt. "Amikor ránéztem a Barbie-kkal játszó Samre, nem gondoltam, hogy ő igazából kislány lenne. Sosem hallottam a nemi diszfóriáról korábban. Egy csodálatos, törődő, érzékeny, gyengéd és művészi hajlamú csemetét láttam. Eszem ágában sem volt közölni vele, hogy szedje össze magát, és viselkedjen fiúként!" - érvel a mama. Phillip sosem próbálta férfias tevékenységekbe bevonni Livvy-t, s miközben ezt ecsetelte az újságírónak, a lányka fölcsattant: "Sosem akarnék focizni, fúj!"

Saffronban keserű emlékeket ébreszt, hogy középső gyermeke mennyire tiltakozott a hajvágás és az öltöztetés ellen. Így hát eleinte élénk színű, de még fiúknak készült darabok jelentették a kompromisszumot. Mikor azonban elérte a hét és fél éves kort, a család Skóciából Worcesterbe költözött, ahol az egyik új játszótársa meglepődött, mert csak lányos játékokat talált nála. A dolognak hamar híre ment az iskolában.

"Mindig is lányokkal szerettem játszani, hiszen egy vagyok közülük. Számomra furcsa, ha valaki kérdezősködni kezd, miért van ez, mert sosem volt másképp" - fejtegette Livvy, aki elárulta: érzelmileg megviselte a többiek piszkálódása. Olyannyira, hogy nem is tudott megfelelően figyelni az iskolában, állandóan fej- és hasfájásra panaszkodott. Édesanyja elvitte őt a háziorvoshoz, aki a Birminghami Gyermekkórházba küldte, s kiderült: nincs szó kromoszóma-rendellenességről, ám rögtön szóba került a transzneműség lehetősége.

A szülők számára óriási kihívást jelentettek a fejlemények, hiszen bár kezdettől fogva elfogadták fiuk másságát, nem gondolták, hogy ilyen mértékű problémáról van szó. "Ha lánynak érzi magát, miért kellene fiúruhákat viselnie, melyekben boldogtalan?" - kérdezte a szakember, és onnantól kedve Sam az iskolán kívül igazi lányként élhetett. Eleinte kuncogtak, ha meglátták az utcán, és ujjal mutogattak rá, de végül már senki sem rökönyödött meg a környékbeliek közül. "Egy ideig mi voltunk a furcsa család..." - emlékszik vissza az anya, aki úgy véli, zaklatásnak minősülne olyan külsőt erőszakolnia Livvy-re, amivel pocsékul érzi magát. A kislány hamar úgy döntött, hogy ha már úgyis felvállalta magát, itt az ideje, hogy az iskola falain belül is az legyen, aki lenni szeretne. Anyukája az igazgatóval történő egyeztetés után idegesen kísérte el első álca nélküli tanítási napjára a tízéves gyermeket.

A jövő számtalan kérdést vet föl, hiszen Livvy irtózik attól, hogy serdülőként arcszőrzete nőjön és mutálni kezdjen. Erre hormonterápia jelenthet majd megoldást. Az az idő is közel van, amikor barátnői randevúzni kezdenek - de a szülők azt vallják: a hídon ráérnek akkor átkelni, ha elérték azt. "Ő a mi kislányunk, nem pedig holmi csodabogár" - zárták le a témát.