"Látta, ahogy anyut eszméletlenre veri apám"

családon belüli erőszak

2012.11.20.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Nem kell verni és megalázni a gyereket ahhoz, hogy tönkremenjen az élete: a pszichológus szerint közel olyan súlyosan sérül a lelke, ha csak közvetetten érintett a családon belüli erőszak által.

Nemrégiben ismét hatalmas port kavart Magyarországon a családon belüli erőszak szabályozásának kérdése: az Élet-Érték Alapítvány által gyűjtött több százezer aláírással próbálták ösztönözni a honatyákat arra, hogy a családon belüli erőszakot büntetőjogi tényállássá minősítsék.

Akkor jó ideig hangos volt a sajtó egyes politikusok véleményétől - miszerint a jelenlegi szabályokat kellene megfelelően alkalmazni ahhoz, hogy a probléma megoldódjon -, a valós helyzetet még csak meg sem közelítő statisztikáktól, esettanulmányoktól, folyamatos terrorban élő férjekről és feleségekről szóló riportoktól. Csupán azokról esett kevés szó, akiknek nemcsak a mindennapjait keseríti meg a családon belüli erőszak, hanem egész felnőtt életüket megpecsételheti: a sarokban remegve megbújó kisfiúkról, akik azt figyelik, vajon anya orra megint vérezni fog-e a pofonok után, és azokról a takaró alatt halkan sírdogáló kislányokról, akik azon izgulnak, hogy apa aznap is hazajön-e, miután reggeli helyett megint csak gyomorszorító szavakat kapott anyától.

A gyerek az erőszak tanújaként is ugyanolyan mértékben sérül

Míg azonban talán anya egyszer el tudja hagyni apát, és talán képes lesz kiegyensúlyozott, boldog, teljes életet élni, addig a gyermek aligha. Többek között dr. Melissa M. Stiles, a Wisconsin-Madison Egyetem orvosa is azt állítja 2002-ben publikált - a családon belüli erőszak gyermekekre gyakorolt hatásáról szóló - tanulmányában*, hogy hasonlóan súlyosan sérül lelkileg az a gyerek, aki csupán szemtanúja a szülei közötti erőszaknak, mint az, akit közvetlenül is bántalmaztak. Előbbinek éppúgy gondot okoz majd megbízni másokban, kapcsolatokat kialakítani, és teljes életet élni, mint azoknak, akiket ténylegesen bántottak.

Lilla, 12 éves:

"Apa mindig megveri anyát. Mindenért őt hibáztatja, mondjuk ha nem találja az óráját, vagy ha a kaja egy kicsit hideg. Tegnap lelökte a lépcsőn, aztán bezárta a fürdőszobába, amikor átjött a szomszéd néni. Minden reggel félek, amikor felébredek, mert nem tudom, mi fog történni legközelebb."

Depressziós, erőszakos, problémás gyermekkor

A témával foglalkozó szakértők szerint azon gyerekek között, akik számára mindennapos az erőszak, jóval több a depressziós, szorongó, magatartás-problémákkal küzdő. A hazudozás, csalás, a rossz iskolai teljesítmény is a családon belüli erőszak számlájára írható, ahogy az agresszív, konfliktuskereső magatartás, és a jellemzően szegényes baráti kör. A szülők agresszív viselkedése miatt szorongásban élő gyermek ugyanis egyre kevésbé lesz képes megfelelően kezelni a konfliktusokat, amit önmaga is egyre inkább keres, így válhat akár belőle is depressziós, agresszív, szinte csak erőszakos megoldásokat ismerő felnőtt.

Nóri, 15 éves:

"Úgy kezdődött, hogy egyre gyakrabban kiabáltak és veszekedtek. Aztán egyik este anyu eszméletlenül feküdt a padlón. Én próbáltam összeszedni, az öcsém képtelen volt bármit tenni, csak összegömbölyödve feküdt az ágyamon. Ő ugyanis végignézte, ahogy apám eszméletlenre veri anyut. Ez komolyan megviselte. Nem bízik senkiben, nincs egy csepp önbizalma, és képtelen kapcsolatot kezdeményezni bárkivel. Sokáig én is össze voltam zavarodva, mert szerettem az apámat. De hogyan voltam rá képes? Hogyan szerethettem valakit, aki megverte az anyámat? Vajon azért volt, mert mélyen én is olyan vagyok, mint ő?"

Az otthont uraló agresszív légkör hatásai, valamint annak a következményei, hogy a gyermek rendszeresen tanúja a családon belüli erőszaknak, viszonylag hamar, kézzelfogható tünetek formájában mutatkoznak meg. Babity Mária A gyermek-bántalmazás felismerése, megelőzése és kezelése című kiadványában korosztályokra szabva a következőket említi:

- kisgyermekkorban: alvási nehézségek, fokozott betegséghajlam, állandó sírás
- óvodáskorban: a fejlődésben visszaesést mutató viselkedésformák, csökkent kognitív képességek (csökkent figyelem, koncentrációs képesség, emlékezet) remegés, rettegés, dadogás
- kisiskoláskorban: súlyos alvászavarok, lemaradás a fejlődés terén, lelki eredetű betegségek, evészavarok, túlérzékenység
- serdülőkorban: alacsony iskolai teljesítmény, az életszakaszhoz képest túl korai szexuális aktivitás, droghasználat, antiszociális magatartás, erős bűntudatérzet

Eszter, 16 éves:

"Apám mindig is alkoholista volt, rendszeresen terrorizálta anyut, általában lelkileg, de nem egyszer előfordult, hogy fizikailag is. Egyszer megpofozta, máskor az ékszert szakította le róla. Mióta édesanyám nem él, apámnál lakom, akitől nagyon félek. Nincs nap, amikor ne kiabálna - akár ok nélkül -, ráadásul olyan durván beszól sokszor, ami nagyon rosszul esik, már semmi önbizalmam nincs. Nem tudom, mikor jön el az idő, hogy a keze is eljár..."

Van kiút?

A családon belüli erőszaknak talán éppen a gyermekek a legnagyobb áldozatai: azok, akiknek nincs lehetőségük elhagyni az erőszakos szülőt, akik igyekeznek a legnagyobb titokban tartani azt, hogy mi történik otthon - és akiknek emiatt a legnehezebb segíteni. Mint sok más esetben, itt is nagy szerepe van az iskolának, a közvetlen környezetnek és nem utolsósorban a szintén áldozatként élő szülőnek. Utóbbinak, bármennyire is nehéz, szembe kell néznie azzal, hogy a gyerek szemtanúja volt - vagy szemtanúja lehetett - az erőszaknak, és beszélnie kell a történtekről vele, ellenkező esetben a gyermek egyre inkább kívülállónak érzi majd magát, egyre jobban összezavarodik, és egyre kevésbé lesz képes feldolgozni mindazt, aminek részese volt.

Mit tehetünk a családi erőszak áldozatává vált gyerekkel?

A brit nemzeti gyermekbántalmazás elleni szervezetnél a következő pontokat követik, amikor kisgyermekekkel próbálnak beszélni egy-egy súlyosabb családi incidens után:

- kérdezd meg a gyereket, hogy hogyan történt
- mondd el neki, hogy mennyire súlyos az édesanyja vagy az édesapja sérülése
- magyarázd el a gyereknek, hogy mi történik a családjában
- kérdezd meg, hogy ő mit gondol, mi történik a családjában
- magyarázd el neki, hogy mi történhet ezután

A listát egy, a családon belüli erőszaknak áldozatul esett fiatalkorú javasolta a szervezet számára.

Annak észrevételében pedig, hogy baj van a gyerek családjában, a tünetek mellett a barátaival történő beszélgetés segíthet. Ők ugyanis azok, akiknek a legkönnyebben árulják el a gyerekek, hogy mi történik otthon.

Akárhogy is derül azonban fény a problémára, a gyermeknek minden esetben szakemberre van szüksége ahhoz, hogy képes legyen legalább részben feldolgozni a látottakat. Mivel gyakran maga az erőszak áldozata is képtelen arra - mert nincs lehetősége, vagy mert ő maga sem képes belátni a helyzetét -, hogy segítséget kérjen, a tanárok, a barátok és a rokonok sokat tehetnek az ügyben. Elérhető ma már több olyan segélyvonal, melyen keresztül olyan szakemberek érhetők el, akik tanácsot vagy konkrét segítséget tudnak adni, de számos alapítvány is dolgozik azért, hogy az áldozatok száma, vagy akár a lelkeken ejtett sebek mérete - ha azt konkrét törvény nem is segíti - évről évre csökkenjen.

Fontos elérhetőségek:

Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat ingyenes, 24 órás segélyvonala: 06-80-20-55-20. A szolgálat elektronikus úton is elérhető a Bántalmazás.hu weboldalon, illetve az okit@ncsszi.hu e-mail címen.

Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány lelkisegély-vonala: 116-111. Az alapítvány weboldala

NaNe Egyesület - Bántalmazott nők és gyermekek ingyenes segélyvonala: 06-80-505-101 (este 6 és 10 között), e-mail: info@nane.hu.

A cikkben található idézetek anonim módon, segélyvonalon, fórumon segítséget kérő gyermekektől származnak.

* Witnessing Domestic Violence: The Effect on Children, megjelent: American Family Physician, 2002. december 1., szerző: Dr. Melissa M. Stiles, Wisconsin-Madison Orvosi Iskola és Közegészségügyi Egyetem

Láttad már? Benne vagyunk a tévében!