Ne mérgezd magad rákkeltő szaloncukorral!

Egészségtelen szaloncukor

Szaloncukor nélkül nincs karácsony, és kevés jobb ünnepi mulatság van, mint egyenként lelopkodni a fáról az apró kis csemegéket. Pedig sem a fogyókúrázóknak, sem az egészségükre valamit adó ünneplőknek sem ajánlottak: a szaloncukrok ugyanis telis tele vannak transzzsírsavval. Ez a mesterséges anyag úgy jön létre, hogy a növényi olajhoz hidrogént kevernek, majd felhevítik: a később lehűtött transzzsírsav szilárd halmazállapotú, és hosszú ideig eltartható, így az édességek, kekszek gyártásánál nagyon jól jön - azzal pedig, hogy károsan befolyásolja a zsíranyagcserét, érelzáródást, szívinfarktust, sőt, rákot is okozhat, nem igazán foglalkoznak. Bár a legtöbb országban már korlátozzák az ételek transzzsírsavtartalmát, hazánkban még nem, így történhet meg, hogy bár összesen 2 gramm napi fogyasztás lenne veszélytelen, 100 grammnyi szaloncukorban 20-27 grammnyi is előfordul belőle. Ha valóban finom és egészséges szaloncukorra vágyunk, házilag sem olyan nehéz elkészíteni, a marcipánosat-csokisat például főzni sem kell.

Hamis húsok és elrettentő pangasius

Hazánkban is nagy botrányt kavart idén ősszel a színezett, marhahúsnak álcázott disznóhús, melyből sajnos túl sok fogyott, mielőtt a hatóságok lefoglalhatták volna. Az azorubinnal színezett bűnjelekből mára elvileg már sehol sem kapni, de azért jobb továbbra is tisztában lenni a marha- és sertéshús közti különbségekkel. De ahogyan gátlástalanul átvágták a fogyasztókat a marhával, addig a karácsonyi halválasztásnál is érhetnek minket kellemetlen meglepetések, főleg, ha a hazai helyett a vietnámi pangasius, azaz cápaharcsa mellett döntünk. Ezeket a szerencsétlen állatokat igen szűk helyen és igen szennyezett körülmények közöttt tenyésztik, koszos, ürülékes vízben vergődnek, miközben génmódosított táppal, döghússal, szójahulladékkal és szerves szeméttel etetik őket, no meg antibiotikumokkal, hogy ne pusztuljanak el a fertőzött vízben. Nem véletlen, hogy a pangasius az Egyesült Államokban már 2003-ban tiltólistára került, de később a Természetvédelmi Világalap is bojkottálta. Mivel hazánkban egyelőre divatosnak számít, így rengetegen eszik a nem ritkán nehézfémekkel, arzénnal és klórvegyületekkel is "fűszerezett" cápaharcsát.

Mákos, diós és tartósítószeres bejgli

Az ünnep elmaradhatatlan tartozéka a diós és mákos bejgli is, de igen nagy szakadék tátong a házi vagy profi készítésű, illetve a száraz, tartósítószerekkel, ízfokozókkal és persze némi transzzsírsavval dúsított, dohos bolti verziók között. Az igazi bejgliben nem takarékoskodnak a valódi dióval, a mézzel, mazsolával, valódi liszttel, tejjel és más minőségi hozzávalókkal. De ha igazán jó bejglit szeretnénk enni, akkor érdemes magunknak elkészíteni, mert teljes kiőrlésű lisztből is süthető, hidegen sajtolt növényi olajokkal, cukor helyett pedig nagy arányban használhatunk természetes cukorpótlókat - így máris megkapjuk a diétásabb verzót, amit fogyókúrázók is nyugodtabban majszolhatnak. A diót, mákot, mézet, gesztenyét és az izgalmas, melegítő hatású karácsonyi fűszereket nyugodtan felhasználhatjuk, hiszen ezek egészségesek, és sokféle édesség készíthető belőlük - pláne, ha a bejglihez hasonlóan jófajta lisztet, olajat és édesítőt használunk.

Alkohol és üdítőitalok

A sok ünnepi finomságot legtöbben nem teával vagy vízzel öblítik le: még a nagyrészt csapvizet ivó családoknál is előkerülnek ilyenkor az üdítőitalok, melyek csupán magas szénsav- és cukortartalmukkal tudnak hozzájárulni az ünnep fényéhez. Ha diétázunk, vagy csak érzékenyebb a gyomrunk, jobb ezekből tényleg csak minimális mennyiséget inni, gyerekeknek pedig továbbra is inkább a 100 százalékos gyümölcslé és a mézes tea ajánlott. Az alkohollal is jobb csínján bánni, hiszen magas kalóriatartalma mellett nagy mennyiségben az emésztőrendszert is megterhelheti.