"Könnyek között üvöltöttem, hogy igenis le tudok fogyni!"
"Kicsikorom óta nagyon sovány voltam, nagymamám aggódott is, hogy felkap egy erősebb szél és elvisz, így vitaminokkal tömött. Körülbelül 10 éves koromtól kezdtem felszedni a kilókat, 12-13 éves koromra már jóval túlléptem az egészséges súlyhatárt. Anyukám többször vitt el a gyermekorvoshoz tanácsokért, hogyan és miképpen tudna lefogyasztani. Ezek már azért sem segítettek, mert én nem akartam lefogyni, hiányzott az elhatározás. Egy nagyon közeli barátnőm is megszakította velem a kapcsolatot akkoriban, amitől eléggé lehangolt lettem, másfél évig gyakorlatilag csak a szobámban ültem. Egyetlen vigaszom természetesen az evés volt, végül 85 kiló lettem a 165 cm-es magasságomhoz."
A túlsúly aztán tovább nehezítette Niki életét, de akkor még nem volt képes változtatni az életmódján. "A társadalom, a szüleim, az osztálytársak nem fogadtak be. Mivel lelki segítséget nem kaptam, ezért nehéz volt nemet mondani az evésre. Szerintem én is mást hibáztattam, ahelyett, hogy változtattam volna. A testemet is megviselte a hízás. Nem tudtam három méternél többet futni, tesiórán siralmasan teljesítettem. Strandra nem szívesen mentem, mert szégyelltem a súlyomat. Terhességi csíkok kezdtek el kialakulni a testemen, tönkretettem a fiatal bőrömet, amit soha nem fogok már visszakapni. A testem miatt nagyon gátlásos lettem, a fiúkhoz sem mertem közeledni, nagyon sok élmény kimaradt kamaszkoromból."
Niki környezete sajnos nem a legjobb módszert választotta a biztatáshoz, végül a felnőttek segíteni akarása ellenére egy barátnő adta a legjobb tanácsot a fogyáshoz. "17 éves lehettem, mikor szüleim és testvérem is elkezdett piszkálni, hogy menjek már el szórakozni, ne üljek mindig otthon. Folyamatosan gúnyoltak a súlyom miatt és többször is említették, hogy már nem kellene 'zabálni'. Ráadásul az is kiderült, hogy az apukám nem tud elfogadni kövéren, ez rettenetesen rosszulesett. Egy tanárom anyukámat biztatta, hogy valamiféle sportolási lehetőséget vegyünk már igénybe, de végül egy barátnőm segítségét fogadtam el: ő elmesélt nekem mindent a 90 napos diétáról, ami nagyon tetszett, mert nem jelentett koplalást, nem kellett lemondani teljesen az édességről sem."
Annak ellenére, hogy Niki családja és környezete nagyon szerette volna, ha lead a súlyából, a nagy elhatározásra mégis pesszimizmussal válaszoltak. Nikinek pedig éppen ez adott erőt. "Pár napos tervezés után úgy döntöttem, hogy bejelentem szüleimnek a terveimet és a fogyókúrát hétfőtől elkezdem, de a reakciójuk lesújtó volt. Anyukám nem mondott semmit, de éreztem, hogy nem hisz bennem, ahogy a testvérem sem - bátran ki merem jelenteni, hogy az egész család ellenem volt. Apukám pedig egyszerűen kinevetett, hogy úgysem fogom tudni megcsinálni. Könnyek között üvöltöttem, hogy igenis menni fog, és hogy majd meglátja, mire is vagyok képes. Én szülőként soha nem mondanék ilyet a gyerekemnek, de be kell látnom, ha ő akkor 17 évesen nem idegesít fel és nem bánt meg, soha nem fogytam volna le. Akaratán kívül adott egy olyan erőt, ami a mai napig minden egyes kitűzött célom előtt ott lebeg, hogy ne nevessen ki senki, mert meg tudom csinálni, ha akarom!"
A fogyókúrát nem volt nehéz betartania Nikinek, de az első hónapokban inkább korábban feküdt le, hogy hamarabb elteljen az idő a reggeliig. "Az első nap nem is volt olyan vészes, reggelire extra banánt ettem egy almával, mind a három hónap alatt csak ez volt a reggelim. Este a napközbeni evés ellenére is éhes voltam és szívesen nassoltam volna valamit, de ezekre magamban mindig nemet mondtam. A kitartáshoz az is kellett, hogy a siker gyorsan jöjjön, szerencsére már az első két hétben 7-8 kilót fogytam. A kitartásomnak köszönhetően sikerült az első hónapot megcsinálni, amit a családom is látott. Attól kezdve mindig kérdezgették, hogy milyen napom van, mit szeretnék enni. A vasárnapi étkezések is hozzám lettek igazítva."
A diétázás továbbra is Niki életének része maradt, és a 90 nap végére 67,5 kilóra fogyott. Bár egy valami hiányzott az életmódváltásból... "Mozogni nem mozogtam, amit így utólag bánok, sokkal szebben tudott volna a bőröm a súlyomhoz igazodni. Néha a barátnőmmel elmentünk futni, de ez nem volt rendszeres. Lassan kifogytam a ruháimból, az XL-es méretből hamarosan M-es lett. A harmadik hónap végén boldog voltam, és büszke is magamra. Még szerettem volna fogyni, habár akkor is jól éreztem már magam a bőrömben. Elkezdtem még egyszer ezt a diétát, de az első napon már annyira éhes voltam, hogy feladtam. Elkezdtem tudatosan arra ügyelni, hogy mit és mikor, mennyit eszek. Egy kilót sem híztam vissza."
A további fogyást érettségi után a mozgás hozta el számára, amikor egy menhelyen minden nap takarítani, sétálnia kellett. Végül a szerelem is rátalált. "9 hónapot dolgoztam, és leadtam 10 kilót azzal, hogy mozogtam és tudatosan étkeztem. Mivel sokat fogytam, a melleimet nem találtam elég feszesnek, így kifizettem a spórolt pénzemből egy korrekciós mellműtétet, 19 évesen! Végre tudtam úgy tükörbe nézni, hogy nem kellett szégyellnem magam. Itt kint Németországban megtanultam, mennyire fontos a saláta és a gyümölcs fogyasztása, így tovább fogytam. Ezzel el is értem az állandó súlyomat, az 54 kilót, amit három éve tartok. Itt találtam meg az első barátomat is 20 évesen, de megérte várni. Azóta nem vagyunk együtt, de jólesik, hogy már a pasik is nőnek néznek."
Niki nagyon büszke arra, hogy az új életmód segítségével tartani tudja a súlyát. Megtanult nemet mondani az egészségtelen ételekre is. "Végre elégedett vagyok és becsülöm magam, egy percig nem bántam meg, hogy lefogytam. Sokat köszönhetek annak, hogy a fogyás által megtanultam küzdeni, hogy soha nem szabad feladni, mert meglesz a jutalma, hogy mennyire fontos a testünk és hogy egészségesen éljünk. Most 23 évesen, számomra tökéletes alakkal és kiegyensúlyozottan azt mondom és vallom, aki szeretne lefogyni és eldönti, hogy le fog fogyni, akkor neki sikerülni fog. Tényleg fejben dől el, tudom, hogy nehéz és hosszú út áll azelőtt, aki fogyni szeretne, de kitartás, nem szabad feladni!"
Niki a 90 napos diétával fogyott le: "Ahogy a nevében is benne van, 3 hónapon keresztül kell koplalni, de szerintem a 3. hét után hozzá tud szokni az ember. Összesen 4 napból áll, melyek folyamatosan váltják egymást. Az első a fehérjenap, ilyenkor reggelire lehet enni 2 db gyümölcsöt, vagy egy marék szőlőt egy almával. A nap további részében húsos ételt ettem zöldségekkel. A második nap volt a zöldségnap. Reggelire megint megettem az adag gyümölcsömet. Utána zöldségeket kell aznap enni, de ez lehet főzelék is. A harmadik nap volt a kedvencem, a tésztanap. Pizzát ettem pizzával, és bolognai spagettivel. A 4. nap volt a gyümölcsnap, amikor minden mennyiségben lehetett enni gyümölcsöt. Majd megint kezdődött minden elölről, és így tovább 90 napig. Minden hónapban kellene egy víznapot tartani a gyümölcsnap után, én kettőt csináltam."
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.