A húsvét a keresztény egyházak egyik úgynevezett mozgó ünnepe: 325-ben az első niceai zsinat döntött úgy, hogy minden évben a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap ünnepeljük húsvét vasárnapját.
Miért épp a nyúl?
A régi, pogány időkben a természet újjászületésének és a termékenységnek az ünnepét tartották az évnek ebben az időszakában, vagyis a tavaszi napéjegyenlőség környékén. A germán területeken az élet e két része Ostra, a tavaszistennő fennhatósága alá tartozott (róla kapta az ünnep angol - Easter - és német - Ostern - nevét).
A kivonulás ünnepe
A keresztény húsvét közel esik a zsidó vallás egyik nagy ünnepéhez, a Pészachhoz, amely az Egyiptomból való kivonulásra emlékezik. A kovásztalan kenyér ünnepének is nevezik, mivel ilyenkor kizárólag kovásztalan ételeket lehet fogyasztani, felidézvén azt, hogy a zsidó nép olyan sietve hagyta el Egyiptomot, hogy a magukkal vitt tészta megkelesztésére már nem volt idejük. A Pészach központi eseménye a Széder-este, amelyen olyan szimbolikus ételeket fogyasztanak a családok, amelyek őseik rabszolgasorsára, szenvedésére és könnyeire emlékeztetnek, ugyanakkor az isteni csodákat és az elnyert szabadságot is felidézik.
A nagyböjttől húsvétig
A keresztény hagyományban a húsvéti ünnepi időszak kora tavasztól egészen a nyár elejéig terjed. Előkészületi ideje a nagyböjt, amely Jézus negyvennapos böjtjére utal, vége pedig a pünkösd. A böjt utolsó hete, a nagyhét a virágvasárnappal kezdődik, amelynek napjai, népszokásai Jézus jeruzsálemi tartózkodására utalnak. A bevonulás napján, virágvasárnap a hívek pálmaágakkal, barkákkal mennek a templomba. Nagycsütörtök az utolsó vacsora napja, nagypéntek pedig a keresztre feszítésé, ez a gyászünnep. Nagyszombaton indulnak a körmenetek, lezárul a böjt, húsvét vasárnapja pedig a feltámadás örömünnepe. Ezen a napon mondja el a pápa a Szent Péter téri ünnepi misén "Urbi et Orbi" (a városhoz, azaz Rómához és a világhoz intézett) apostoli áldását és húsvéti üzenetét.
Szimbolikus ételek és népszokások
A húsvét elnevezés arra utal, hogy a böjti időszak után ekkor újra lehet húst enni. Az ünnep jellegzetes ételei részben bibliai jelentést hordoznak: a bárány például Jézusra, az Isten bárányára utal, de a tojás is a feltámadás, az új élet jelképe. A piros tojások színe Jézus vérére utal. A locsolkodás hagyományának is bibliai eredetet tulajdonítanak: a Jézus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő, ujjongó asszonyokat locsolták le, hogy lecsendesítsék őket. Más források szerint a tojásfestés- és ajándékozás, valamint a lányok locsolása az ősi termékenységvarázsló szertartásokat is felidézi.
A Dunántúlon a legények vesszőből font korbáccsal csapkodták meg locsolás helyett a lányokat, akik szalagot kötöttek a korbácsra és borral kínálták a férfiakat. A Felvidéken viszont a lányok korbácsolták meg a legényeket, sok helyütt pedig húsvét keddjén visszajárt a férfiaknak a hideg vizes locsolás.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.