"Szörnyeteggé tett a férjem: én vertem őt"

"Nem lesz könnyű úgy összefoglalnom a történetemet, hogy minden fontos dolog benne legyen, amit szeretnék, de ne tűnjön folytatásos regénynek. Anyám nem akart, ezt több alkalommal is közölte velem, nem indulatból, csak a történelmi hűség kedvéért. Ha csak rajta múlt volna, elvetet. Néha arra gondolok, az tán jobb lett volna nekem. Később a nagyszüleim neveltek egy ideig, majd visszakerültem a szüleimhez.

Ha cinikus akarnék lenni, és néha szeretek az lenni, azt mondanám, pszichoszexuális fejlődésem korán elkezdődött, apám féltestvére révén, aki apámnál jóval fiatalabb volt. Ha emlékeim nem csalnak, kiskamasz lehetett, amikor én 5-6 éves voltam. A molesztálása évekig tartott, noha tényleges szexuális aktus nem volt köztünk. Ez nem rajta múlott, igazából az én kétségbeesett küzdelmeim akadályozták meg ebben. Hogy miért nem beszéltem erről senkivel? Hát mert nem volt kivel. A szüleimmel soha nem volt igazán olyan nyílt a kapcsolatom, hogy ezt megtehettem volna, a nagyszüleimmel még annyira sem. Valójában azt hiszem, nem bíztam egyetlen felnőtt rokonomban sem annyira, hogy el akartam volna nekik ezt mondani. És hát valójában klasszikus eset voltam: egyrészt féltem, másrészt magamat hibáztattam. Apám öccse pedig ezt használta ki."

Hogy sok évnyi hányattatás után hogyan talált rá Gréti végül a férjére, akiben végre megtalálta a támaszát, és hogyan alakult ki köztük egy olyan kapcsolat, amelyben teljesen kivetkőzött önmagából, és kezet emelt a férjére, azt a Bezzeganya blogon végigolvashatod.