Kukába a pelussal: a babák tudják, mikor kell pisilni

Kommunikáció a "kakiról"

A módszernek hivatalos neve is van: "elősegített szobatisztaságra szoktatás"-ként fordítható az angol megnevezése (EC: Eliminitacion Communication - kommunikáció az ürítésről). A dolog akkor működik, ha a kommunikáció anya és gyermeke között erős és folyamatos. Akik hisznek benne, valamint gyakorolják, azt állítják, a babák kommunikációs jelzései sokkal kifejezőbbek, mint azt hisszük, ahogy az éhségét például jelezni tudja sírással, ürítési szándékáról is érthetően üzen. Csak észre kell vennie azt az anyának.

Babára fókuszált figyelem

Az édesanya figyelme ugyanolyan kulcsfontosságú elem a módszer alkalmazásánál, mint a baba jelbeszéde. Valójában egy kicsit többről is szól a dolog, mint az erős, folyamatos, babára való fókuszálásról. Az anyukának a baba jeleinek értelmezése mellett (vagy előtt) olyan szinten kell ráhangolódnia kicsinyére, hogy a jelzés szinte már csak plusz információ. A szoktatást az első hónapokban kell elkezdeni, tulajdonképpen akkor, amikor az anyuka már kiismeri, "érzi gyermekét", amikor a korai időszak "pánik-napjai" már elmúltak. Amikor az anyuka már eléggé magabiztos, mint édesanya.

Hogyan történik a szoktatás?

Az édesanya az érzései, megfigyelései alapján naponta többször (megfelelő ritmusban) felajánlja a picinek az ürítés lehetőségét. Fontos elem mindenben az anya viselkedése, aki a babát stabilan tartja az ölében, és ürítés közben hangokkal (pisihang: sssss), esetleg finom fújással a baba fejére, elősegíti, hogy a baba agyában a helyszín, a testtartás, a hang (vagy fújás) és az ürítés összekapcsolódjon, rögzüljön.

Környezetvédő "babapopsik"

A módszer hatékonyságától függetlenül tény, hogy az ötlet sok szülőnek tetszik. Annál is inkább, mert sokan úgy vélik, a módszer nem is annyira új, hiszen évezredekig egyáltalán nem került pelenka a kicsik popsijára. Így, ha az anya nem akart sokat mosni vagy mosdatni - mert pelenkát ugyan nem, de a baba "fekvőhelyén" lévő rongyokat azért cserélni, mosni kellett -, gyorsan "megtanította" a picit a megfelelő helyen és időben történő ürítésre.
A peluson megtakarítható összeg, valamint az időrabló mosás kiiktatása mellett leginkább környezetvédelmi szempontok miatt tartják sokan követendő példának a módszert, amelynek annak ellenére akad sok követője, hogy eleinte rendkívül kényelmetlen, folyamatos figyelmet igényel, és nem feltétlenül hatékony. Hiszen akár egy enyhe hurutos megbetegedés is könnyedén kibillentheti a babát a megszokott ritmusból.

Vanda, 41 éves, óvónő: Mi a baj egy kis babapisivel?

"Három kislányom van, a legkisebb most 3 éves. Az első két babánál a kényelmes megoldást preferáltam. Jóval fiatalabb is voltam, szerintem kicsit türelmetlenebb is, mint most. Eszem ágában se volt lemondani a kényelmes megoldásról, az eldobható pelusról. Persze nem állítom, hogy kevesebb figyelmet szántam volna a nagyobbik lányaimnak, csak éppen a figyelem nem feltétlenül erre összpontosult.

Vikinél, a legkisebbnél azonban úgy döntöttem, hogy nem termelünk több szemetet. Akkor még nem is hallottam erről a módszerről, csak próbáltam a megérzéseim alapján elősegíteni a pelus nélküli ürítést. Tehettem. Napközben csak ketten voltunk otthon, padlófűtés van az egész házban. Amikor mégis elszámítottam magam, könnyedén feltakarítottam a kis koszt.

Szóval azt nem állítom, hogy mindig hatékony a módszer, és nem is lehet mindig alkalmazni. Utazásnál meg vendégségben például pelusban vittük Vikit, mert volt néhány kellemetlen pillanatunk. Egyszer például a buszsofőrt kértem meg (egyik városból mentem át a másikba, olyan 15 km), hogy álljon meg, mert pisilnie kell a babának. Bár megállt, szó szerint kiröhögött, hogy az akkor nyolchónapos babát miért akarom az út szélén pisiltetni. Mások meg finnyáskodtak, amikor egy családos kerti partin félrevonultunk a picivel üríteni az udvar egy eldugottabb szegletébe. Mi a baj egy kis babapisivel?"

Bianka, 34 éves, kereskedő: Ha nem veszem észre, a baba a saját pisijében fekszik fél órán át?

"Nem hiszem, hogy ezt mindenki könnyedén meg tudja valósítani. Akinek nem optimálisak a körülményei, az mit csinál? Mi például télen nem fűtjük az egész házat. Ahol bekapcsoljuk a fűtést, ott is csak óvatosan megy a gáz. Mi így spórolunk. Hogy vegyem le a négyhónapos kicsiről az alsóruhát egy 18-20 fokos szobában? Vagy ha bepisil mégis, és nem azonnal veszem észre, akkor a saját pisijében fekszik, mondjuk fél órán át? Van egy nagyobb, hároméves fiam is, rá is figyelnem kell. Mi van, ha akkor jelez a baba, ha éppen a másiknak mesét olvasok, összebújunk, vagy vacsorát készítek?"

Andrea, 45 éves, dísznövénykertész: Nem értem ezt a nagy felhajtást

"Nekem nem szokatlan a dolog, nem is értem ezt a nagy felhajtást. Ahogy emlékszem, a nagymamám ezerszer elmesélte, milyen gyorsan szobatiszta lettem én is meg a tesóm is. Nem környezetvédelmi okok miatt, hanem spórolásból. Nem nagyon volt pénzük pelusra, mosószerre. Akkoriban még nem volt szokatlan, hogy a születés utáni első nyáron már pelus nélkül maradt a baba. Ha ügyes volt az anyuka (vagy a nagymama), az őszi hideg beállta után se kellett visszaadni a pelenkát. Addigra ugyanis megszokta a kicsi, hogy jelezni kell. Ha meg becsúszott, becsúszott a dolog. Senki nem csinált belőle nagy ügyet."