Helyes tartás gyerekkortól

Miért mindig a mozgásról derül ki, hogy az egyetlen jó megoldás? Mert tényleg nincs más helyes út, aki mást mond, légy vele szkeptikus! Ugyanis amikor a pici megszületik még teljesen egyenes a gerince, a két létfontosságú görbület pedig a mozgás fejlődésével alakul ki. Először a fejét kezdi el mozgatni, aztán megfordul, kúszik-mászik és talpra áll, mikor az izomzata, a csontrendszere és az idegrendszere is felkészült rá. Ezért mindennél fontosabb, hogy ne korlátozzuk a mozgásterét már a legkisebb apróságoknak sem - de ne is erőltessünk semmit. Mert mi, felnőttek már nem érzékeljük, ezért könnyen elfelejtjük, mennyire ösztönösen tudja, és ösztönösen jól használja a testét és a gerincét a gyerekünk.

Az óvoda a mozgás szempontjából még nem jelent akkora változást, nincs olyan kötött és nehezen elsajátítható szabályrendszer, mint amilyennel néhány évvel később, az iskolában találkoznak a gyerekek. Viszont az óvodai évek remek lehetőséget nyújtanak arra, hogy megtanuljanak együtt mozogni másokkal, tornázzanak, és játékos formában tanulják meg a helyes tartást és miközben utánozzák a nyújtózkodó állatokat, fejlődjenek az egyensúlyérzékük is. Arra is kitűnő időszak ez, hogy megtanulják és megszokják a helyes ülést, hogy az iskolában a sok új inger és tapasztalat megszerzése közben ez már természetes legyen.

Mégis, hogyan kell helyesen ülni? Fontos, hogy a talpak a földön legyenek, hogy stabil támaszt biztosítsunk az üléshez. Előrébb legyen a boka, mint a térd - azaz a térdízület derékszöget, vagy még nagyobb szöget zárjon be. Ha a medence kicsit előrebillen, meg tudjuk tartani a gerinc természetes görbületét. Nem kell feszengeni, természetellenes pózokban görcsösen, szorongva gubbasztani. A testnek mindig az a legkényelmesebb pozíció, aminek a fenntartásához nincs szükség különös izommunkára. Legalábbis ebben a korban, amikor még nincs olyan elváltozás, amit korrigálni kellene. Feltétel is ez az utolsó megjegyzés: a természetesség érzése akkor jó mérce, ha nincsen kóros mozgásszervi elváltozás.. A helyes ülés struktúrája nem, legfeljebb az ülés tényének elviselése változik az életkorral. Mert a tapasztalatok is azt mutatják, hogy a kisgyerek mozgásigénye lassacskán csökkenni kezd, az iskolkezdés után.

Az iskolai évek aztán minden szempontból maradandó emlékeket jelentenek - a test, az izomzat egészsége, a helyes tartás tekintetében is. Csökken a mozgás mennyisége, ezzel párhuzamosan végtelen hosszú órákon kell ülve maradni, miközben a test nagyon egyoldalú terhelésnek van kitéve. A mindennapi környezeti ártalmak, az életmódbeli változások és még a táskacipelés is a kisebb rendellenességekből pillanatok alatt visszafordíthatatlan gerinckárosodást - gerincferdülést, vagy akár porckopást - alakíthatnak ki.

Nagy szerep jut az iskolatáskának a prevencióban is. Az iskolatáska súlya például elvileg a gyermek súlyának csak 10 százaléka lehet. De a táska hordása is nagyon fontos: két vállon hordható, széles, párnázott vállpántú és egyenletesen pakolható táskát válasszunk, hogy minimalizáljuk az gerincre és hátizmokra ható aszimmetrikus, aránytalan terhelést.

Ha viszont azt látod, hogy a gyerek háta túl lapos, vagy éppen ellenkezőleg, púpos, vagy az orvos gerincferdülést állapít meg, akkor sincs semmi veszve. Az enyhe elváltozásoknál, mikor még csak finoman bomlik meg a törzs- és hátizomzat egyensúlya, azaz a hátizmok gyengülése vagy rövidülése következik be, egyszerűen, gerincjavító tornával vagy gerincjógával orvosolható a legtöbb probléma. Azaz az izommunka fokozásával, a testtudat erősítésével lehet változtatni a helyzeten, mielőtt még késő lenne. Ha korán sikerül felismerni a problémát, a gerinc elváltozásai a megfelelő sporttal, esetleg gyógytornával idejében korrigálhatóak. Ha erre nem fordítunk elegendő figyelmet, és aktív izomerővel már nem lehet tökéletes eredményt elérni, akkor a maradandó gerincproblémákkal kell megtanulnunk együtt élni, s amennyire csak lehetséges, azok következményeit enyhíteni. Ami jóval nehezebb és fájdalmasabb, mint odafigyelni - már az első percektől.

Mit tegyél, hogy a gyerekünk ne küzdjön hát- és derékfájással?

Szerettesd meg a mozgást, járj vele sportolni, amennyit csak lehet. Figyelj a tartására, a helyes ülésre és állásra, válasszatok úgy széket, asztalt, ágyat és iskolatáskát számára, hogy az a lehető legoptimálisabb legyen. Vidd el szűrővizsgálatra, még akkor is, ha ettől kicsit nyűgös. Tanítsd meg, miért fontos, hogy odafigyeljen az egészségére és a testi épségére. Ami pedig a legfontosabb: mutass jó példát. Bármi, amit mondasz vagy teszel csak akkor lesz hiteles, ha te is aszerint élsz.