leválás anyaság terror Majsai László szülő szakértő boldogtalanság kapcsolat
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Olvasónkat szó szerint fogva tartja az édesanyja. Terrorizálja, tönkreteszi a párkapcsolatait és gátolja az új ismeretségek kiépítését is. Beatrix kétségbeesésében a Life.hu szakértőjéhez, Majsai László pszichopedagógushoz fordult.

Kérdezz a Life.hu szakértőitől! Tedd fel kérdésed a szakerto@life.hu címen! Ne felejtsd el megírni, hogy a Life.hu melyik szakértőjétől szeretnél választ kapni.

"Kedves Szakértő!

Párkapcsolat terén szeretnék tanácsot kérni, illetve az édesanyámmal való viszonyommal kapcsolatban.

Úgy érzem, hogy túlságosan befolyásolni akarja az életemet az anyám, mert nem tud elengedni és nem akarja elfogadni, hogy felnőttem. Neki nincs párja, valószínű ezért is kapaszkodik ennyire belém, de nem akarok a tulajdona lenni. Olyannyira beleszól a párkapcsolataimba, hogy ha az illető neki külsőleg nem tetszik, akkor hajlamos velem vitatkozni, és sértődéssel kifejezni az érzéseit. Szeretnék egy normális anya-lánya viszonyt, de sajnos így nem lehet, mert úgy érzem, sosem lehet boldog párkapcsolatom. Két hosszú távú kapcsolatom is emiatt ment tönkre, mert túlságosan is sokat aggódtam, mit szól anyukám. Néha úgy érzem, ebbe megyek tönkre, mert nemcsak a munkahelyemen kell megfelelnem, hanem még itthon is, ráadásul a saját anyám elvárásainak.

Tudom, hogy ő mindig mindenben mellettem lesz, és számíthatok rá, de szeretném a saját életemet élni és ebben szeretnék segítséget kérni, hogy mégis hogyan tehetném ezt meg, anélkül, hogy azt érezze, én állandóan bántom őt. Hogyan lehetne egy kicsit lazábbá tenni, és nem utolsósorban pozitívabbá?

Illetve párkapcsolat szempontjából mennyire számíthat az, ha még itthon lakom édesanyámmal és a nagymamámmal? Egy évig nem laktam itthon, felszabadult voltam, tudtam, mit akarok, és most nem tudom elengedni magam. Nagyon nehéz újra velük élni és félek, hogy átveszem azt a negatív viselkedést, amit néha itthon tapasztalok. Szeretnék elköltözni, de sajnos nincs rá lehetőségem.

Üdvözlettel:
Beatrix
"

Forrás: Thinkstock
Forrás: Thinkstock

Kedves Beatrix!

Pontosan és lényegre törően fogalmaztad meg a történeted - szinte a válaszod benne is van a kérdésben ,- néhány gondolat azonban segíthet.

Itt egy komoly leválási problémáról van szó. Érdekes és egyáltalán nem szokatlan, hogy nem a gyermek az, aki nem tud leválni, hanem a szülő. Az anyukád ahelyett, hogy saját magányát egy neki megfelelő társ keresésével/megtalálásával/megtartásával oldaná, szüntetné meg, a legkényelmesebb/legegyszerűbb módszert választja. Egy meglévő, szereteten és egyfajta függésen alapuló kapcsolattal - a szülő-gyermek kapcsolattal - kompenzál, így félresöpör egy sor olyan elemet (szerelem, szex, közös célkitűzés és megvalósítás), amelyeknek nem anya és lánya az "alapja". Te viszont mélyebb és régebbi gyökerű okok miatt vállalod ezt a már kissé "terhes és fárasztó" - és szerintem indokolatlan - gyermeki felelősségvállalást.

Amíg nem fogtok bele - mindketten - egy önálló élet felépítésébe, addig marad ez a "se veled, se nélküled" kényszerhelyzet, amelyben a hiányok lassan felőrölnek mindent, ami szép és jó benne. Arról van szó, hogy egy olyan "kétszemélyes liftben" utaztok, ahol pontosan amiatt, hogy mindig ti álltok benne, lehetősége sincs egy harmadiknak beszállni. "Liftezzenek" egyedül, hogy "odaférjen" egy potenciális partner.

A teendő: egy őszinte, szeretetteljes hangulatú beszélgetés - vádak, szemrehányások és indulatok nélkül - arról, hogy hogyan lehet elengedve, de nem elveszítve egymást, szuverén és a hétköznapi értelemben is teljes életet élni. Arról, hogy mik a szülői és a gyermeki felelősség elvárásai és határai, hogy minden emberi kapcsolat halála, ha birtokolni akarjuk a másikat, ha felül akarunk kerekedni rajta, gondolkodni, érezni, dönteni akarunk helyette.

És még valami, amit mindenki számára - függetlenül a korától és a helyzetétől - figyelmébe ajánlok. Tessék értelmezni és okosan használni az üzenetet, amit egy nagyon jó barátomtól tanultam: "A fiatal galamb sose eteti az öreg galambot!"

Üdvözlettel,
Majsai László

Forrás: [origo]
Forrás: [origo]
Kövesd a Life.hu-t a Facebookon is!


Cikkek, információk, nyereményjátékok, szavazások, horoszkópok és galériák. Kövesd a Life.hu-t a Facebookon is, ha nem akarsz lemaradni semmiről!


IRÁNY A FACEBOOK ÉS A LIFE.HU OLDAL!


Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.