2004-ben született a lányom, majd 2006-ban a fiam. Egy biztos, hiba volt az anyósomat meghívni egy hónapra, ugyanis nem engedte azon a címen közel a lányomat hozzám, hogy szegény anya, hadd pihenjen. De ez csak egy nüansz volt abban, hogy a lányom bántani kezdte a nála 16 hónappal kisebb testvérét. Már nevelési tanácsadónál is jártunk, amikor előre megfontoltan a búgócsigát majdnem a kutacsába vágta. Alig tudtam az öcsit szoptatni, ebből szerencsére nem lett baj, ugyanis a mai napig szenzációs jó evő, szemben az örök válogatós nővérével.
A nagy zűrzavar a fiam 15 hónapos korában kezdődött, amikor nem tetszett neki valami, a kicsi szemeivel elkezdte keresni a tárgyakat, amiket jól leránthat, és ami össze is törik, vagy épp az ivólét öntötte a padlóra. Akkor még arra gondoltam, hogy a testvére bántalmazása miatt lett ilyen. És azt is tudtam, hogy nem büntethetem meg, mert akkor magába fojtja majd a dolgokat, mint az édesanyja - aki gerincbeteg is ennek folytán. Elolvastam egy rakat könyvet, homeopátiával kezeltük a bölcsis beszoktatós betegségeket és a heves természetét is. Elolvastam a Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgass úgy, hogy elmesélje című könyvet is, de az sem vált be nálunk.
Ha érdekes a történet folytatása, kattints a Bezzeganya blogra, ITT.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.