A feleségek is prostik a maguk módján

Megvehető vagyok, és miután eleget használtak, már nem is különösebben értékes. Mint a legtöbb tárgyat, amiért kezdetben megőrültek, hamar megunnak és félredobnak.

Én mégis, mindig azt mondtam, hogy megéri. Bár sokszor feltettem magamnak a kérdést:
tényleg jobb élet szállodákban összefeküdni idegen férfiakkal és hagyni, hogy megalázzanak, elhasználják a testemet és fájdalmat okozzanak? Ezen lehetne vitatkozni. Szerintem igen. A férfiak így is, úgy is fájdalmat okoznak a nőknek. A feleségnek, akit megcsalnak, a szeretőnek, akit hagynak évekig reménykedni és a szajhának is, akit használnak. Mert a férfiak önzők. És azoknak a nőknek okozzák a legnagyobb fájdalmat, akik tőlük remélik a boldogságukat. Megérzik a gyengeséget, a tőlük való függést, és ez hatalmat ad nekik.

Az én boldogságom forrása a pénz. Igaz, a pénzt férfiak adják, így bizonyos szempontból engem is ők tesznek boldoggá, de mégis másképp. A pénzüket ugyanis összehasonlítatlanul könnyebb megszerezni, mint a szívüket.

Fiatal, jóképű férfi volt nálam. Gazdag, sikeres, a kisfia egy hete született. Minden nap fotót oszt meg róla a Facebookon. A kedvese fiatal, visszafogott, tanárnő. Minden fotón mosolyog, boldog, reménykedő. Csak nevetek rajta. Persze fogalma sincs, hogy a férje az első pillanattól fogva csalja. Egyszer megkérdeztem a férfit:
- Tudja a gyereked anyja, hogy te milyen ember vagy?
- Persze.
- De azt nyilván nem tudja, hogy jársz hozzám.
- Sosem gondolná. Azt tudja, hogy előtte milyen életet éltem.
- És szerinte megváltoztál?
- A nők sosem veszik észre, hogy egy férfival programcsomagot kapnak. Egy rosszfiú mindig rosszfiú marad. Hiú ábránd azt hinni, hogy majd egyszer más lesz.
- A te nejed tényleg hisz neked?
- Persze hogy. Mert hinni akar...
- És ha egyszer rájön?
A férfi csak mosolygott. Tudtam a választ, nem is kellett kimondania. Akkor majd minden megy úgy, mint eddig. Hisz ott a gyerek, a ház, a kutya, blablabla. Vagyis a kényelmes, gondtalan élet.

Akkor most ki is a prostituált?