"Kislánykorom óta gyűlöltem a szegénységet. A teljes kétségbeesés kerített hatalmába, ha arra gondoltam, hogy innentől fogva mindennapos anyagi gondok sújtanak majd, és a túlélésért vívott küzdelem épp attól foszt majd meg, ami számomra a minden: a szabadságomtól. A szellem és a cselekvés szabadságától. Hiszek abban, hogy a pénz alapvetően rossz hatással van a jellemre. Megrontja azt. Ugyanakkor azt is vallom, a szegénység még rosszabbat tesz: úgy aljasít le, hogy közben nemcsak a becsülettől, de az önbecsüléstől is megfoszt.
Én már idejekorán megfogadtam, nem hagyom, hogy eltapossanak, és azt is: bármi áron is, de nem leszek szegény."
Szofi Bécsben volt, egy elegáns szálloda elnöki lakosztályában. Egy híres magyar házaspárral, egy helyi gazdag párral és egy másik luxusprostituálttal együtt. Orgia - milliókért. Miközben a testével igyekezett a legnagyobb élvezetet okozni a társaságnak, egy pillanatra elidőzött a tekintete a férfin. Nem volt sem jóképű, sem izgalmas. Alacsony, látszólag szánalmat keltő figura volt, mégis másfél milliárdos vagyonnal rendelkezett. Ahogy a legtöbb alacsony ember, ő is súlyos megfelelési kényszerrel küzdött, s tulajdonképpen igen sok mindenben hasonlított Szofira: pénzért például bármire hajlandó volt. A feleségével rendszeresen jártak bécsi elit szvingerklubokba, ahol mesés összegekért teljesítették minden kívánságát. Még a legextrémebbet is. Szofi jót mosolygott magában, amikor ez a legtöbbek által visszafogottnak ítélt pár prostikat fogadott fel egy-egy hétvégére, és a férfi pórázon vezette a feleségét két napig, miközben a fizetett hölgy csontokat dobált neki, mint egy kutyának. Mert a ház ura ezt a helyzetet élvezte.
"Ha tudná az átlagember, milyen betegek a felső tízezer tagjai!" – gondolta Szofi.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.