A sikerkorszak alkonya: Mekkora árat fizetsz azért, hogy többet keress?

Hamedl Andrea

2014.10.28.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Idehaza aligha engedheti meg magának bárki is, hogy lazítson. Hogy ne ugyanolyan erővel kapaszkodjon felfelé a ranglétrán, mint korábban, és hogy egy pillanat erejéig ne verje az öklével a felette elterülő üvegplafont. Luxus a kiégés, a motivációvesztés, a boldogságkeresés, sőt, még a nyári szabadság kivétele is. Ez persze nincs mindenhol így...

Világszerte már szervezik az ellenakciót, csak mint minden más, hozzánk ez is a késleltetett kielégülés sebességével érkezik. Valahol a világban diagnosztizáltak már egy boldogtalan generációt, egy olyan fiatal menedzsernemzedéket, akik a gyors karrier után már harminc alatt kiégtek. Ráuntak a soha tetten nem érhető siker hajhászására, a megállás nélküli felfelé törekvésre, az állandó hajtásra, és arra, hogy mindig többet és többet kell akarniuk.

Sokak számára ismerős lehet az érzés, egyelőre azonban kevesek merik bevallani maguknak, hogy igenis érzik a változás szelét. Hogy időnként el-elgondolkodnak azon, vajon tényleg jobb lesz-e az életük a hőn áhított előléptetés után. Hogy boldogabbak lesznek-e attól, ha jobban fognak keresni. Több idejük lesz-e önmagukra és a szeretteikre akkor, ha bicikli helyett kocsival járnak majd, vagy ha az albérletet öröklakásra cserélik. Jobban fogják-e szeretni a munkájukat akkor, ha nagyobb irodájuk lesz, vagy kevésbé lesznek-e stresszesek, ha végre valahára a csúcsra érnek. A válasz pedig egyre gyakrabban a boldogító nem.

A sikered átölel éjszaka?

Beférkőzik az agyukba a kétség, hogy mégis ki határozta meg anno a siker fogalmát, ami után egyébként évek óta loholnak. Felteszik maguknak a kérdést, mire mennek még több pénzzel, ha az állandó időhiány miatt semmi sem maradt már a munkán kívüli életükből, a szüntelen stressz és túlhajszoltság miatt pedig az egészségükből. Ők azok, akik a karrierlépcsőház egyik fordulójában azt mondják, hogy másszon tovább az, akinek van még miért, ők inkább félúton kimennek a teraszra és élvezik a tájat, a napsütést. Ők lesznek végül azok, akik azért nem jutnak a csúcsra, mert nem akarnak odajutni, és kész. Mert egész egyszerűen nem akarják megfizetni a jólét árát...

H. Freudenberger (1974):

"Burnout (kiégés) szindróma krónikus, emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés állapota, amely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek.”

Nyilvánvaló, hogy nem újkeletű 2014-ben a kiégés fogalma, az elmúlt negyven évben is, amióta Herbert J. Freudenberger pszichoanalitikus először körülírta ezt a fogalmat, milliók jutottak el a teljes apátia fázisába. Csak éppen ez mindezidáig nem a huszonéves középvezetők rinyája volt, hanem a késő harmincas, korai negyvenes, cinikus milliomosoké. Mára az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) felmérése szerint a burnout szindróma 2030-ra az első helyen áll majd a leghalálosabb betegségek között, megelőzve a szívinfarktust és az AIDS-t is.

Thrive!

Arianna Huffingtontól, a Huffinton Post szülőanyjától, a világ egyik legbefolyásosabb nőjétől eredeztetjük azt a jelenkori kiégésfogalmat, amely a mai fiatal munkavállalókat sújtja. Thrive című könyve, ami hazánkban eredeti nyelven körülbelül 11 000 Forintért szerezhető be, azzal a képpel indul, hogy az írónő egyszer az íróasztalát lefejelve, eszméletlen állapotából, vérben ázva ébredt fel, és nem volt tisztában azzal, hogy pontosan mi is történt vele. Ez volt az a pillanat, amikor eldöntötte, újraértelmezi saját renoméjának, személyes diadalának a fogalmát, hiszen egy olyan életet nem lehet sikeresnek nevezni, ahol valaki ilyen állapotba kerül.

Amikor a világ egyik legsikeresebbnek tartott nője ájultan esik össze a kimerültségtől (a vélhetően ki nem fizetett túlórájának alkonyán), akkor itt az ideje, hogy mindenki elgondolkodjon azon, vajon a megfelelő prioritások szerint éli-e az életét. Igaz, hogy Ariana 2007-ben omlott össze (szó szerint és lelki értelemben is), de hozzánk mostanra ért el asztalra borulásának lökéshulláma. De így legalább mi még időben tehetünk ellene.

"Mivel napjainkban sok stresszforrás éri az embert munka közben, valószínűleg a megnövekedett bizonytalanság, a romló munkafeltételek, a szervezeten belül keletkező feszültségek együttesen vezetnek a kiégés terjedéséhez" - nyilatkozta korábban Fülöp Emőke, a Budai Egészségközpont klinikai szakpszichológusa, amikor a HR Portál neki szegezte a kérdést, hogy mégis hogyan jutottunk ide. Ezen cikk kommentjei között erősítette meg mindezt Kovács Tünde, az Európai Üzleti Iskola oktatási igazgatója is. "30 évvel ezelőtt az ötvenes éveik végén járó munkavállalók között találkozhattunk kiégett emberekkel. 20 évvel ezelőtt már az ötvenes éveik elején járók között is gyakori volt a kiégés. Az utolsó 20 évben rohamos gyorsasággal jön életkorban lefelé ez a jelenség. Manapság 27-30 év közötti magasan képzett fiatalok is szenvednek bornout szindrómában."

Liliána 30, újságíró

"A siker szerintem olyan, mint a drog, nekem legalábbis azzá vált. A főiskola után kezdődött a dolog, amikor itthon nagy nehezen munkát kaptam. Az elején csak gyakornok voltam, évekig dolgoztam szinte éhbérért. De nem érdekelt a siker, sosem vágytam vezető beosztásra, egyszerűen csak jól akartam dolgozni.

Amikor a párom megkérdezte, mi a célom az életben, szinte kinevetett, amikor azt mondtam, nem akarok feljebb lépni, inkább szeretnék kisbabát, háztartást vezetni.

Idővel azonban felfigyeltek rám, egyre jobb lettem, komolyabb feladatokat kaptam, és mivel terhelhető vagyok, nem is kicsit, mindent elvállaltam. Nem is bántam meg, imádom a munkámat, sikeresnek gondolom magam, de kőkeményen megdolgozom érte. Szerencsére, sok kolléganőmmel ellentétben, a párkapcsolatom nem ment rá a munkára, mert már kiállok amellett, hogy igenis nem mindent akarok én csinálni. A megfelelési kényszer azonban nagy úr.

101%-osan akarok folyamatosan teljesíteni, és persze jól esik, ha megdicsérnek, de leginkább magamnak akarok megfelelni. Ezzel nem is lenne gond, ha nem hatna a dolog az egészségemre. A nőgyógyászati panaszok után a babavállalás sem olyan egyszerű. Talán el kéne költöznünk vidékre, egy tanyára? Lehet, én mégis úgy érzem, egyszerűen csak meg kell tanulni kezelni a munkamániát. Igen, megfizetek a sikerért, de ez az én döntésem. Nyilván az lenne a jó, ha kevés munkával és stresszel szépen lehetne élni, de sajnos itthon nem ez a helyzet. Imádok utazni, szeretem a szép dolgokat, ezt pedig egy stresszmentes állásból nem igazán lehet megvalósítani. "

Itt találod a burnout szindróma legvalószínűbb kiváltó okait. Te hányat érzékelsz közülük nap mint nap? (Több válasz is jelölhető!)

Egyenes út a kiégéshez: Jellemző az életedre...

A célváltók:

A Trendinspiráció Műhely vezetője, Törőcsik Mária 2010-ben nevezte meg egy szakmai konferencián azt a trendcsoportot, amelyik kitört, és elindult a boldogság felé vezető úton. Ők a célváltók. "Ők azok, akik már sokat dolgoztak, de kimerültek, és új célokat keresnek. Esetükben valószínűsíthető, hogy a nonprofit szféra felé mozdulnak, és inkább életminőségüket próbálják emelni, nem pedig nagyobb összeget megszerezni" - mondta akkor az InfoRadiónak a szakértő.

Te is lehetsz célváltó!

Nem arról van szó, hogy még ma mondj fel a munkahelyeden, holnap pedig alapíts egy startup vállalkozást, ahol a magad ura vagy, és ahol van alvókapszula az irodádban, akárcsak a Huffington Post szerkesztőségében. Nem várhatod el azt sem, hogy a munkáltatód lemondjon a profitról a te, vagy a kollégáid boldogságának kedvéért. Sem a szervezeti kultúra, sem a fizetésed, sem pedig a szabadságolási rendszer nem fog egy csapásra megváltozni, és ugyan jó lenne eljutni egy céges önismereti tréningre, vagy legalább szervezeti egységenként egy doboz ingyen kávékapszulát kapni a közös konyhai géphez, ez aligha fog bekövetkezni. Magadnak kell felismerned, ha már csak a szentlélek tart vissza a kiégés poklába való zuhanástól, és attól, hogy egyszer kialvatlanságodban te is megfejeld az irodai asztalodat. És neked kell megtalálnod a módjait is annak, hogyan élhetsz egy olyan teljes életet, amelyben nem a munkád osztogatja a lapokat és enged, vagy éppen nem enged élni...

Íme a Life.hu legjobb cikkei boldogságkeresés témában:

Álomélet-tippek a boldogsághoz: így légy vidám minden nap!
Ahhoz, hogy hosszabb távon is felhőtlenül érezhessük magunkat, drasztikusabb lépések, nagyobb volumenű döntések, komolyabb elhatározások szükségesek.

Minden, aminek örülünk, pedig igazából nem kéne:
Vannak olyan dolgok, amik első ránézésre csúcsszupernek tűnnek, nem sokkal később azonban kiderül róluk, hogy valójában nem is annyira királyak.

Müller Péter: Öröm vagy nyugalom - melyik a boldogság titka?
"Amikor irigyelsz valakit, sohasem az egész életét irigyled, csupán néhány kedvező részletét. Megrettentél, ha az egész életedet el kéne cserélni vele."