A legutolsó hír erről a '70-es évekre tehető, amikor is Charles Gillette, egy new york-i ügynökség elnöke fontosnak érezte, hogy leporolja a korábbi A Nagy Alma kifejezést, és ezzel egy teljesen új arculatot teremtsen kedvenc városának. Turistákat akart New York-ba csábítani, mivel abban az időben a hely leginkább az utcai bűnözésről volt ismert és hírhedt. Szükség volt hát egy szerethető és hiteles szimbólumra, ehhez pedig tökéletes volt az alma ikonja.
A harlemi mendemonda
De honnan is jöhetett Gillette számára az ötlet? A '40-es években létezett egy népszerű éjszakai klub, ami a Big Apple nevet viselte. Ez a lebúj több filmforgatásnak is helyszíne volt, egy 1938-as produkció pedig, amely a kor legjobb swingtáncosainak közreműködésével készült, meg is kapta ezt a nevet. Ugyanebben az évben jelent meg egy könyv is, amelyben a Big Apple kifejezést már New York egyik városrészére, Harlemre használták.
Az a hír is járja, hogy a '30-as években a színesbőrű jazz-zenészek honosították meg A Nagy Alma nevet. Az ő álmuk volt ugyanis, hogy karriert futhassanak be New York Cityben, ez jelentette akkoriban az elképzelhető legnagyobb sikert a számukra. Így terjedt el köreikben az a mondás, hogy sok alma terem ugyan a siker fáján, de nagy alma csak egy van. És ez az egy természetesen New York volt.
1924-ből is származik egy sztori, és még ez tűnik a legmegalapozottabbnak az összes közül. Úgy hírlik, hogy a New York Morning sportújságírója, egy bizonyos John J. Fitzgerald (a Wikipedia szerint John J. Fitz Gerald), aki a lóversenyekről írott cikkeivel vált népszerűvé, anno Around the Big Apple néven indított új rovatot a lapban. Fitzgerald később elmondta, hogy a fogathajtóktól és a zsokéktól hallotta először A Nagy Alma kifejezést, amellyel a versenyeken megnyerhető díjakra utaltak. Egy másik verzió szerint a New Orleans-i lovászfiúk emlegették így a New York-i versenypályákat, méghozzá azért, mert almaformájúak voltak.
Egy még korábbi mítosz szerint a The Big Apple elnevezést először Edward S. Martin író használta, amikor leírta azt 1909-ben kiadott, A vándor New Yorkban című könyvében. Egy metaforában nevezte így a várost, melynek lényege az volt, hogy ez egy olyan hely, ahol mindenki megtalálja a boldogulását.
Annak a fának, melynek gyökerei a Mississipi völgyében erednek, és ágai óceántól óceánig terjednek, New York a gyümölcse, ahol az emberek megélhetést, boldogulást, életet lelhetnek.
New York almaságának legkorábbi, örömlányos változata úgy szól, hogy egy francia nő, bizonyos Evelyn Claudine de Saint-Évremond az 1800-as évek elején érkezett New Yorkba és bordélyházat nyitott a Bond Str. 142. szám alatt. A szalon, amely még ma is áll, óriási népszerűségnek örvendett, és hamar a város emblematikus intézményévé vált. Evelyn később Eve-re változtatta a nevét, bibliai vonatkozása miatt pedig elkezdte almáknak hívni a nála dolgozó lányokat. Éva almáinak persze hamar hírük ment, úgy járta, ők voltak a legellenállhatatlanabbak a fővárosban. Így alakult ki az alma kifejezés a prostikra, valamint a bordélyházakra. Mivel ebben az időszakban New York tudhatta magáénak a legtöbb bordélyt, az alma névvel tökéletesen le lehetett írni és bemutatni a város.
Támogatott tartalom.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.