14 éve indultak útnak, eközben négy gyermekük született - a 21. század leghíresebb utazó családja

Vadas Judit

2014.11.27.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Herman és felesége, Candelaria 14 éve megállás nélkül járják a világot, mindeközben négy gyermekük született, mindegyikük más-más országban. És egyelőre nem tervezik, hogy hazamennek…

Herman és Candelaria Zapp 14 éve indult útnak, és azóta a különös házaspár még mindig úton van. Az eltelt, utazással töltött évek alatt 4 gyerekük született: Pampa most 11 éves és az Egyesült Államokban született, Tehue, aki 8 éves, Argentínában látta meg a napvilágot, a 6 éves Paloma Kanadában született, míg Wallaby most 3 éves, és Ausztráliában bújt ki édesanyja pocakjából. Mind a négyen velük utaznak abban az 1928-ban forgalomba helyezett Graham-Paige márkájú oldtimerben, ami eredetileg a férfi nagyapjáé volt.

A korábban informatikai szakemberként dolgozó Herman és felesége 2000-ben indult útnak Argentínából, azóta bejárták Dél- és Észak- Amerikát, Ausztráliát, Új-Zélandot, és Ázsiát. Jelenleg Afrikát fedezik fel, valahol Egyiptom környékén járhatnak most… Amikor elfogy a pénzük, az út mentén megismert kedves emberektől kérnek segítséget, akik mind nagyobb hajlandóságot mutatnak az adakozásra, hiszen a család egyre híresebb. De a kétkezi munkát sem vetik meg, amiért szállást és ételt kapnak ideiglenes barátaiktól. A három nagyobb gyereket édesanyja és édesapja tanítja írni, olvasni, számolni.

/1411/A_vil20141126111748

"A legnehezebb pillanat az volt, amikor elkezdtük: mindent magunk mögött hagytunk, a családtagjainkat, a házunkat, a munkahelyeinket, és a barátainkat is. Mindezt azért tettük, hogy felfedezzük az ismeretlent, hogy szembenézzünk a kiszámíthatatlannal. De mire kinyitottuk az ajtót és beültünk az autóba, minden félelmünk elillant” – meséli Herman és Candelaria.

Könyvajánló

A család 2005-ben Spark your dream címmel könyvet írt utazásaikról, ami Argentínában bestseller lett, immár a nyolcadik kiadásban kapható. A könyvben a személyes történetek mellett hasznos tanácsokat is találhatnak a vállalkozó szellemű, utazni vágyó világjárók.

Miért is jó utazni?

Egyszerű a válasz. Mert az utazás jót tesz a léleknek. A lényeg abban rejlik, hogy eltávolodsz azoktól a dolgoktól, amelyeket már annyira megszoktál, hogy szinte nem is látod őket a jelenben. Az utazás közben minden új, semmi sem ismerős, ezért mindenre, a lehető legapróbb dolgokra is oda kell figyelned. Ha utazás után visszatérsz megszokott életedhez, képes lehetsz új szemmel nézni annak minden területére, és lehet, hogy ennek köszönhetően olyasmire is rájössz, amire csakis a távollét adhatott lehetőséget. Egy biztos: minden utazás egyfajta belső utazás is, mely során közelebb kerülsz saját magad megismeréséhez.

Noémi, 30 éves, Budapest

Kiskorom óta rengeteget utazom: a szüleimmel is többnyire külföldön nyaraltunk, ha megtehettük, legtöbbször Olaszországban és Horvátországban. Később egy óceánjárón dolgoztam, így lehetőségem volt rengeteg helyre eljutni: Amerikába, a Karib-térségbe, Mexikóba, Panamába, Alaszkába. Amióta elköltöztem otthonról, az utazási kedvem még nagyobb lett: a férjemmel nagyjából 12 európai várost biztosan meglátogattunk már az utóbbi pár évben, de jártunk Ázsiában, Amerikában is. Nincs kész a lakásunk, nincs szép szekrénysorunk, drága ágyunk. A tévénk az őskorból származik, de bennünket ez nem érdekel: amennyit tudunk, utazunk. Én imádok világot látni, új embereket, ízeket, tájakat felfedezni, úgy érzem, engem ez kapcsol ki. Sok ismerősöm például soha nem utazik, és tudom, hogy mások vagyunk, de én nem tudnék élni a világ megismerése nélkül. Nekem ez biztosan nem pótcselekvés, mert a munkámat is imádom, szeretek otthon tüsténkedni, de szükségem van az utazásra, pláne, amíg megtehetem, és amíg nincs gyerekem.

Krisztina, 38 éves, Ausztrália, Cairns

Valahogy úgy alakult az életem, hogy egészen 26 éves koromig még a Balatonra sem jutottam el. Aztán gondoltam egy nagyot, és elindultam Ausztráliába nyelvet tanulni – ez volt életem legjobb döntése. Úgy terveztem, a fél éves iskola után hazatérek, és ott folytatom az életem, ahol abbahagytam, de a legnagyobb szerencsémre nem így alakult. Annyira megtetszett az itteni élet, hogy eszem ágában sem volt hazamenni. Most sincs. Azóta sok egzotikus helyen jártam, többek között Japánban, a Fidzsi-szigeteken, Új-Zélandon is, és bátran állíthatom, hogy minél több helyre eljutok, minél több, különböző nemzetiségű emberrel ismerkedem meg, annál többet tudok magamról és az egész világról. Utazni, világot látni csodálatos dolog.