Sokat gondolkoztam, miért is nézem mégis. Sőt, miért várom jobban, mint a villában zajló eseményeket. Itt van egy műsor, aminél már a műsorvezetők kiválasztásánál úgy döntöttek, hogy ne legyen tétje. Ez nekem igenis tetszik! Ez az őszinte anarchia. Még a legértelmetlenebb műsorokba is sokszor izzadnak hamis tartalmakat.
És most beszéljünk a két földönkívüliről.
Éva sokkal rosszabb, mint a fiatalabb Aurelio. Ízléstelen ruhákban retteg mereven, szeretne megfelelni ennek a nemes feladatnak. Jobb lenne, ha felfogná, őt eleve ostobának ültették ide. Ha nem zárkózik fel ehhez a követelményhez, akkor újra csak kívülről csodálhatja majd az RTL Klub székházát.
Feltűnően féltékenykedik Aurelióra, akinek a megszólalásaiból megpróbál mindig lecsippantani. Megnézném, mi lenne, ha Tatár Csilla hasonlóan próbálná csendre inteni Kárász Róbert kollégáját. Éva a riportalanyaival szemben is modortalan. Miközben a másik fél beszél, ő a kezében lévő kártyából próbálja memorizálni a következő kérdést. Fél, retteg, feszeng...
Aurelio annyival különb, hogy tudja, mi a szerepe, bár ő sem foglalkozik a stúdióvendégekkel. Helyette inkább izmait puszilgatja, a betelefonálóktól sorozatosan kierőszakolja önmaga magasztalását. Ha zenét hall, fölpattan, táncra perdül, és ezt a kutyák párzásánál ismert mozdulatokkal teszi még kellemetlenebbé a szemben ülő áldozat számára.
Aureliónak egy jó tanács: kezd unalmas lenni az öntömjénezés, nagyon egyirányú, pedig ha megtanulna reagálni a haján kívül bármilyen más mozzanatra is, akkor talán több is lehetne belőle.
Ugye egyértelmű, hogy ma is nézni fogom őket?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.