"Az utolsó órákban a családot magára hagyják a kórházban a haldoklóval, nekünk kell jelezni az orvosnak, ha már nem lélegzik" – emlékezett vissza a szeptemberi, utolsó napra Ádám a Blikkben.
"Amikor apámnak leállt a lélegzete, mentem megrendülve az orvosért, de Orsi (Sztankay István lánya) utánam szaladt, sírva-nevetve, hogy ne siessünk, mert megint lélegzik. Mintha az utolsó pillanataiban is játszott volna. Végül elegánsan ment el, ahogyan élt, és számunkra ez nyugalmat ad. Azt gondoltuk, a betegsége ellenére van még két-három éve, de ő eldöntötte, hogy kiszáll. A vége felé már sem enni, sem inni nem akart. Fizikailag megroppant, miközben fejben még pontosan tudta, mi történik vele. Többször kérdezte, hogyan lehetne minél előbb elmenni. Erre persze nem tudtunk mit mondani, csak igyekeztünk minél erősebben éreztetni a szeretetünket. Az ő betegségével napi infúzióra volt szüksége, de ezt mifelénk otthon, illetve idősek gondozóházában sem vállalják. Ez Magyarországon bárki esetében komoly gond. Végül a baráti kapcsolatokon keresztül megismert orvos, dr. Gadó Klára empátiájának, emberszeretetének köszönhető, hogy méltó körülmények között töltötte az utolsó napjait" – mesélte a színész fia.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.