A legtöbben egyetértenek abban, hogy ez nem kutatások eredményein vagy meghatározott normákon múlik. Az otthoni meztelenkedés kérdése kizárólag egy-egy családra tartozik, és a szülőknek az alapján kell cselekedniük, ami számukra és a gyerekek számára kényelmes, nem zavaró. Fontos, hogy az összes érintett családtag komfortzónáját vegyük figyelembe: lehet, hogy a szülőknek egymástól különböző a nézőpontjuk a kérdésben, esetleg az egyik szégyellős, vagy más nevelésben részesült, mint a másik, szabadabb nézőpontú szülő. Lehet, hogy épp a gyereket zavarja meztelen szülei látványa, de az is megeshet, hogy a gyerkőc szívesen van ruhátlanul, és nem érti, miért lenne ez probléma.
Az ország egykor legnevesebb pszichológusa szerint
Ranschburg Jenő egyszer így beszélt a családon belüli meztelenkedésről: „Én idős ember vagyok, koromból fakadóan, édesanyámat még hálóruhában sem láttam. Így én személy szerint nem pártolom a meztelenkedést. De ha egy családban természetes dolog ez, akkor nincs ezzel semmi baj. Nyilván ha a gyereket zavarja, esetleg felizgatja a látvány, akkor figyelni kell rá.” Egy későbbi alkalommal pedig így nyilatkozott egy újság hasábjain: „A gyermeki szexualitás témájához hozzátartozik a meztelenség problémája is. A természetes szeméremérzés kialakítása mellett – ami az óvodáskorban fontos nevelési feladat – el kell érni, hogy a gyerek ne érezze teste szégyellni való, alacsonyabb értékű részének nemi szervét. Hasonló a helyzet a szülői meztelenséggel is: a szülő (saját és gyermeke nemétől függetlenül) ne rejtegesse magát kétségbeesett, feltűnő gondossággal gyermeke elől, hiszen ez ugyanolyan hiba, mint amikor minden szeméremérzést félretéve, szándékosan ruhátlanul jelenik meg gyereke előtt. A szülői viselkedésből ezen a téren is hiányozzon a titokzatosság, a nyugtalanító homály: ha az emberek elfedik egymás elől alsótestüket, miért viselkednének otthon másképpen? Ha a gyerek véletlenül mégis ránk nyit a fürdőszobában, istenem, emberek vagyunk, nők és férfiak, akárcsak gyerekeink, tehát nem történt semmi különös!”
A prüdériát felváltó nyitottabb viselkedés egészségesebb?
A szintén klasszikusnak számító dr. Spock is hasonlóan vélekedik erről. A nyolcvanas években megjelent könyvében – amelyet a védőnők a mai napig előszeretettel ajánlanak a kismamáknak – így ír a gyerek előtti meztelenkedésről: „A viktoriánus korban uralkodó prüdériát felváltó nyitottabb, a testet nem folyton eltakaró viselkedés sokkal egészségesebb. Mindkét nembeli gyereknek egészséges, ha otthon, a strandon vagy az óvoda fürdőjében meztelenül látják egymást. Figyelni kell ugyanakkor a gyerekek reakcióit, mivel körülbelül az iskoláskor elején szexuális érdeklődésük kialakulása miatt zavarhatja, s izgathatja őket a meztelen szülők látványa. De ez is változó, kinél jön elő, s kinél nincs nyoma sem ennek.”
Lilla, 34 éves
Furcsa dolog ez. Engem a szüleim sokkal nyitottabban neveltek ezen a téren, mint a férjemet. Engem nem zavar, ha a lányom rám nyit zuhanyzás közben, és látszólag őt sem kavarja fel a meztelenség látványa. Megkérdezi, amit akar és már ott sincs. A férjem azonban sokkal inkább zárkózottabb. Ő mindig bezárja a fürdőszoba ajtót, ha fürdik és mindig figyel arra, hogy a gyerek ne lássa őt meg öltözés közben. Ez azonban szerencsére nem vita tárgya otthon, elfogadtuk, hogy ő így, én úgy. A gyerek pedig minden gond nélkül alkalmazkodott ehhez a helyzethez.A szakértők tehát egyetértenek abban, hogy a gyerek habitusa, érzékenysége és a szülők nyitottsága alakítja ki az otthoni szokásokat. Kiknél így, kiknél úgy – a lényeg az, hogy figyeljünk oda arra, a gyermekből milyen érzéseket vált ki a felnőttek meztelen testének látványa.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.