Meztelenül a gyerek előtt – Csináld! Vagy mégse?

A legtöbben egyetértenek abban, hogy ez nem kutatások eredményein vagy meghatározott normákon múlik. Az otthoni meztelenkedés kérdése kizárólag egy-egy családra tartozik, és a szülőknek az alapján kell cselekedniük, ami számukra és a gyerekek számára kényelmes, nem zavaró. Fontos, hogy az összes érintett családtag komfortzónáját vegyük figyelembe: lehet, hogy a szülőknek egymástól különböző a nézőpontjuk a kérdésben, esetleg az egyik szégyellős, vagy más nevelésben részesült, mint a másik, szabadabb nézőpontú szülő. Lehet, hogy épp a gyereket zavarja meztelen szülei látványa, de az is megeshet, hogy a gyerkőc szívesen van ruhátlanul, és nem érti, miért lenne ez probléma.

Az ország egykor legnevesebb pszichológusa szerint

Ranschburg Jenő egyszer így beszélt a családon belüli meztelenkedésről: „Én idős ember vagyok, koromból fakadóan, édesanyámat még hálóruhában sem láttam. Így én személy szerint nem pártolom a meztelenkedést. De ha egy családban természetes dolog ez, akkor nincs ezzel semmi baj. Nyilván ha a gyereket zavarja, esetleg felizgatja a látvány, akkor figyelni kell rá.” Egy későbbi alkalommal pedig így nyilatkozott egy újság hasábjain: „A gyermeki szexualitás témájához hozzátartozik a meztelenség problémája is. A természetes szeméremérzés kialakítása mellett – ami az óvodáskorban fontos nevelési feladat – el kell érni, hogy a gyerek ne érezze teste szégyellni való, alacsonyabb értékű részének nemi szervét. Hasonló a helyzet a szülői meztelenséggel is: a szülő (saját és gyermeke nemétől függetlenül) ne rejtegesse magát kétségbeesett, feltűnő gondossággal gyermeke elől, hiszen ez ugyanolyan hiba, mint amikor minden szeméremérzést félretéve, szándékosan ruhátlanul jelenik meg gyereke előtt. A szülői viselkedésből ezen a téren is hiányozzon a titokzatosság, a nyugtalanító homály: ha az emberek elfedik egymás elől alsótestüket, miért viselkednének otthon másképpen? Ha a gyerek véletlenül mégis ránk nyit a fürdőszobában, istenem, emberek vagyunk, nők és férfiak, akárcsak gyerekeink, tehát nem történt semmi különös!”

A prüdériát felváltó nyitottabb viselkedés egészségesebb?

A szintén klasszikusnak számító dr. Spock is hasonlóan vélekedik erről. A nyolcvanas években megjelent könyvében – amelyet a védőnők a mai napig előszeretettel ajánlanak a kismamáknak – így ír a gyerek előtti meztelenkedésről: „A viktoriánus korban uralkodó prüdériát felváltó nyitottabb, a testet nem folyton eltakaró viselkedés sokkal egészségesebb. Mindkét nembeli gyereknek egészséges, ha otthon, a strandon vagy az óvoda fürdőjében meztelenül látják egymást. Figyelni kell ugyanakkor a gyerekek reakcióit, mivel körülbelül az iskoláskor elején szexuális érdeklődésük kialakulása miatt zavarhatja, s izgathatja őket a meztelen szülők látványa. De ez is változó, kinél jön elő, s kinél nincs nyoma sem ennek.”

A szakértők tehát egyetértenek abban, hogy a gyerek habitusa, érzékenysége és a szülők nyitottsága alakítja ki az otthoni szokásokat. Kiknél így, kiknél úgy – a lényeg az, hogy figyeljünk oda arra, a gyermekből milyen érzéseket vált ki a felnőttek meztelen testének látványa.