„Mindig kérdezgetnek, hogyan bírom, és röhögve mondom, hogy jól”

Magdi és Csaba nem az a stresszelős fajta: élvezik az életet, a sok gyereket és a családi bulikat. Azt mondják: a nagy család az erős család. Nyolc év együttélés és a második gyerek születése után házasodtak össze. Nem azért, mert nem vették komolyan az összetartozást, nagyon is stabil, boldog a kapcsolatuk, egyszerűen csak így jött ki a lépés. Aztán a két lány, Virág és Kamilla után megszületett Bendegúz. A negyedik apróság, a gyönyörű Bulcsú pedig Hadas Kriszta és szerkesztőtársa asszisztálásával látta meg a napvilágot egy forró nyári napon.

A stáb nagyon aggódott, hogy lejutnak-e időben Békéscsabára Budapestről. Kérték Magdit, hogy addig is "szorítsa össze a térdeit". Így is történt, Magdi akkor lazult el, amikor végre megérkezett Hadas Kriszta és Kéky Kira, a szülések operatőre. Minden rendben ment, ám az utolsó pillanatokban a jelenlévő apuka és Krisztáék azt hitték, hogy nagy a baj. A köldökzsinór ugyanis előrecsúszott, és beszorult az épp születőben lévő baba feje mellett. Bulcsú ijesztően sötétlila volt, még félig a mamában volt, amikor már szívták a váladékot orrából, szájából, hogy levegőhöz jusson. Amikor kibújt, a szülésznő jó ideig paskolta, mégsem sírt fel. Végtelennek tűnő másodpercek voltak ezek. Amikor végre felhangzott a rekedtes nyekergés, Magdiból és a férjéből, Csabából egyszerre szakadt fel a megkönnyebbült nevetés. Egy kis akklimatizálódás után az anya végre magához ölelhette Bulcsút, megszoptatta, és délután a tesók is megérkeztek: a kiskamasz lányok, Virág és Kamilla, és a kétéves Bendegúz. Az eddigi legfiatalabb csemete először láthatóan nem örült annak, hogy már nem ő a legkisebb a családban.

Ma már a gyönyörű kisfiú óriási és egészséges. Kovácsné Tóth Magdi pedig megpróbál sokfelé osztódni, hiszen míg férje dolgozik, ő van a gyerekekkel. Bár nem könnyű feladat, de mint mondja, egyetlen percét sem bánja. „Mindegyikőjükre igyekszem időt szakítani külön-külön is, amikor csak ő van. Mindig kérdezgetnek, hogyan bírom, és röhögve mondom, hogy jól. Nincs pedáns rend, a lakás minden helyiségében találni kisautót, popsitörlőt, egy-egy kupac ruhát. Főzni sem jut időm minden nap, de megesszük az üzemi konyháról hozatott ebédet, a lányok meg külön örülnek az anya által felturbózott félkész pizzának. Nagyon szeretik egymást, és bár vannak csetepaték, de büszkék rá, hogy nagy családban nevelkednek."