Lisszabon, ahol legszívesebben le sem szállnál a villamosról

A 28-as villamos - ami először a turista eszébe jut, ha Lisszabonról hall - nem mese, hanem maga a csoda. Nem véletlenül lett a város egyik jelképe; ennél karakteresebb látni- és élvezni való nincs az egész városban, amely a mediterrán kisváros nyugodtsága és a nyüzsgő nagyváros fura egyvelege. Az egyetlen kocsiból álló szerelvény olyan erővel kanyarog, rohan fel a dombtetőre, majd robog lefelé, hogy a Budapesti nagykörúti villamosokhoz szokott utazó csak pislog: nem a combinón, hanem a hullámvasúton volt utoljára ilyen érzése.

Ha a sebesség és erő nem elég, akkor még attól is borzonghatsz, hogy a szűk sikátorokban sétáló turista vajon matricaként végzi-e a házfalon, ha elhúz mellette a villamos, vagy pedig folytatni tudja városfelfedező túráját? Mert azt valóban kár lenne így befejezni, hisz rengeteg a látnivaló. Érdekes módon nem úgy kell elképzelni a város nevezetességeit, hogy ránézünk a térképre és egymásba érnek az építészeti remekek. Természetesen vannak templomok, vár, patinás épületek, szökőkutak, terek, de mégsem ezek határozzák meg a hangulatot. Az egész, alig több, mint fél millió lakosú város belvárosa egy nagy látnivaló, amit a zegzugos utcácskákban csatangolva kell felfedezni, illetve átélni. Szinte mindennek egységes, pasztell színe van, ami abszolút nyugalmat áraszt. A bézs, drapp színű épületek egységét csak a hagyományos portugál csempefestészet remekei, a kék, néha zöld csempével borított házak törik meg. Ez a kültéri burkolat pont annyira sajátosan portugál, mint kedvencünk, a villamos.

Belváros

Amikor megkérdeztük a szálloda recepcióján, hogy mit kellene megnéznünk, három városrészt ajánlottak a figyelmünkbe: a belvárost, az új és modern városrészt és a Belem torony környékét. A belvárosban szálltunk meg, így csak ki kellett lépni a metróból és máris a nyüzsgő városközpontba csöppentünk a Baixa-Chiado megállónál, ami tökéletes kiindulópont a város felfedezésére. Azonnal mindennel szembesültünk, ami elbűvölt Lisszabonban: a fekete-fehér kockakővel mintára kirakott járdák és terek,

a színes szalagokkal feldíszített, híres szórakozónegyed, a Bairro Alto,

a meredek utcán közlekedő siklóvasút, amely három helyen működik a városban-,

a portugál sütemény specialitást, a pastel del natát áruló süteménybolt, a Miradouro de Santa Catarina nevű kilátóhely, ahonnan a város legimpozánsabb hídját, a két kilométer hosszú, a San Fancisco-i Golden Gate mintájára épült Április 25. hidat is megcsodálhatjuk, és persze itt is átrobog a villamos.

A térről gyalog érdemes a buli- és étterem negyeden keresztül elsétálni a megépülése óta turistalátványosságnak számító Elevador de Santa Justa nevű, öntöttvas szerkezetű, függőleges működésű közterületi liftig, mely összeköti a történelmi belvárost a Felsővárossal. A lift tetejéről lenyűgöző panoráma nyílik Lisszabon belvárosára és a várhegyre. De több, a dombok tetején megbújó, kilátóként működő térről is megcsodálhatjuk felülről a várost. Ha nem akarsz gyalogolni, a 28-as villamossal fél órás kanyargás után is eljuthatsz a Martin Monitz végállomásnál található belvárosba. Útközben több helyen érdemes leszállni és nézelődni, a várnál, a katedrálisnál, és a vár fölötti Miradouro da Senhora do Monte kilátóhoz is megéri felbaktatni.

Belem negyed

A másik felfedezésre váró negyed a Belem torony és környéke, ahová a belvárosból 20 perc alatt, hévvel jutsz el el. A gyakran város jelképeként feltüntetett, 16. századból származó Belém-torony egy gótikus erődítmény, ami sokkal kisebb az elképzeltnél.

Egy ácsolt hídon lehet besétálni, de csak 18 óráig. Innen tökéletesen rálátunk a Tejo folyó túloldalán álló, 82 méter magas talapzaton álló, Lisszabon városa felé forduló, 28 méter magas Krisztus szoborra, ami az egyik legmagasabb portugáliai építménynek számít. A toronynál található a Szent Jeromos-kolostor, ami 1983 óta az Unesco Világörökség részét képezi. A Belem negyedben a kolostor mellett egy másik, nem csak turisták által kedvelt célpontja a „Pasteis de Belem” nevű süteménybolt található, amelynek tipikus, kék csempékkel kirakott épülete egy hatalmas, forgalmas cukrászdát rejt. Itt 1837 óta, titkos recept alapján sütik a belémi kosárkát, amelynek alapja egy réteshez hasonló állagú, zsíros tészta. Ebbe kerül a folyékony tojásos tejkrém, melyet hirtelen magas hőmérsékletű kemencében sütnek ki. A teteje karamellizálódik, de a krém folyós marad. Isteni finom, megéri sorba állni érte!

Modern negyed

A harmadik legérdekesebb városrész a Tejo folyó torkolatánál épült modern negyed, a Parque das Nacoes, azaz Nemzetek parkja. Az 1998-ban megrendezett Expo egykori területe ma szabadidős parkként is funkcionál, ezenkívül ma viszont szállodákat, bevásárlóközpontot, sok új irodát, lakóépületet, egy hatalmas Óceanáriumot foglal magában, ezenkívül a kulturális tevékenységek közkedvelt városrésze. A vízparton egy 1 km hosszú, turista látványosságnak számító, kötélpályás "telekabin" közlekedik a folyó és az ég között.

Standolás - írány az óceán part, Cascais

Cascais Lisszabon körzetéhez tartozó település Portugáliában, a főváros elegáns, kozmopolita elővárosa, egyben kedvelt turistacélpont. Csak egy fél órányira található a belvárosból, ahonnan hévvel könnyedén megközelíthető. Már a végállomás, Cascais előtt is találhatóak kiépített strandok, például a Monte Estoril és az Estoril nevű megállónál, de érdemes egy kicsit tovább utazni, és az óceán parti fürdőzés mellé egy tündéri tengerparti kisvárost is felfedezhetsz. Az óceán viszont elég hideg, nem biztos, hogy hosszasan tudsz majd benne pancsolni. De megéri legalább megmártózni benne, mint ahogy Lisszabonba is muszáj egyszer eljutni!