A cukor lenne a legádázabb ellenségünk? Úgy tűnik, igen!

A WHO ajánlása szerint a napi energiabevitelnek maximum tíz százaléka származhat hozzáadott vagy természetesen előforduló cukorból, ami nagyjából 50 grammnak, vagyis 12 teáskanálnyi mennyiségnek felel meg. Más szakemberek szerint azonban ennél is jobb, ha csupán az 5 százalékát teszik ki a cukrok a napi táplálékunknak, azaz maximum 6 teáskanálnyi mennyiséget.

Ihász Katalin dietetikus ezzel egyetért, sőt, szerinte nem is mindennap kellene cukrot fogyasztanunk. „A táplálkozási piramis kapcsán gondoljunk arra, hogy annak az alapja a mozgás, a bőséges folyadékfogyasztás és a jó minőségű szénhidrát bevitele. Az édesség a piramis csúcsa – nem válthatunk ki vele főétkezést, és lehetőleg ne mindennap válasszunk cukros ételeket" – javasolja a Life.hu szakértője.

Dr. Kimber Stanhope, a Kaliforniai Egyetem munkatársa igyekezett a hétköznapi emberek számára is érthetővé tenni, miért olyan veszélyes a cukor az emberi szervezet számára. Amint azt a szakember kifejtette, szinte az összes gabona, amit fogyasztunk és szénhidrátként tartunk számon, tisztán glükózból áll, és nagyon lassan kerül be a véráramba, mivel a beleinkben található enzimek számára eltart egy ideig, mire le tudják ezeket bontani. A glükóz a belekből a májkapuéren keresztül távozik, először a májba jut. Ha a májnak energiára van szüksége, fel fogja szívni a távozó glükózt, ha viszont már kellő energiaszinttel rendelkezik, a glükóz csak áthalad rajta, és a szervezet többi részébe kerül, ezek viszont nagyon különböző módon használják fel.

A fruktóz szintén a belekbe kerül először, és nagyon gyorsan eljut a májig. Ugyanakkor a májban található egy enzim, amely állandóan bekapcsolt állapotban van, és emiatt bármennyi fruktózt befogad, még akkor is, ha az energiaszintje már a maximumom van. Vagyis a glükózzal ellentétben a fruktóz nem jut tovább a májnál, és ha a májnak már nincs szüksége több energiára, akkor a fruktózt zsírként kezdi tárolni. Ha a májban megnő a zsírszint, akkor a véráramba is több zsír jut, aminek következtében megnő a vér koleszterin- és a trigliceridszintje, és ez metabolikus szindrómához vezethet.

A triglicerid és a koleszterin két olyan zsírfajta, amelyek a vérben megtalálhatók, és a mennyiségük a szív egészségi állapotáról is sokat elárul. Amikor eszünk, a szervezetünk minden olyan kalóriát, amire nincsen szüksége, azonnal, trigliceriddé alakít át, a triglicerideket pedig a zsírsejtek tárolják. Később a hormonok felszabadítják ezeket a triglicerideket, hogy két étkezés között biztosítsák az energiát, ha azonban több kalóriát viszünk be a szervezetünkbe, mint amennyit elégetünk, a vérben megnő a triglicerid szintje, csakúgy, mint a koleszteriné és a többi zsíré is, ez pedig megnöveli a szív-ér rendszeri betegségek kockázatát.

Metabolikus szindrómának nevezzük összefoglaló néven a magas vérnyomást, a magas vércukorszintet, a has körüli zsírréteg túlzott mértékét, illetve a magas koleszterinszintet, amelyek együtt szívbetegséghez, cukorbetegséghez vagy stroke-hoz vezethetnek.