Annyit még érdemes hozzátenni a szellemvárosok definíciójához, hogy további közös jellemzőként szokták említeni a paranormális tevékenységek megjelenését is - csak hogy egy kicsit hátborzongatóbb legyen a történet.
Az egykori városka területén 1859-ben aranyat találtak, ennek köszönhetően a helység lélekszáma egyik napról a másikra igencsak megugrott. 1880-ra már 10 ezer lakosa volt a településnek. Az évek múlásával azonban a bányák kimerültek, 1942-ben zárták be az utolsót. Az egykori város az üresen álló, megmaradt 170 épülettel ma már nemzeti parkként üzemel. A pletykák szerint pedig bárkire, aki megpróbál egy darabkát magával vinni az egykori bányaváros épületeiből, kegyetlen átok száll.
Az egykori francia település neve összeforrt a második világháború rémségeivel, és a náci barbárság szimbóluma lett. 1944. június 10-én
a német hadsereg egyik egysége lemészárolta a falu teljes lakosságát.
A háború után De Gaulle tábornok úgy döntött, nem építik újjá a szellemvárost, inkább új települést alapítottak a régi mellett. Az egykori falut megőrizték úgy, ahogy pusztulása napján maradt. Az autók, a babakocsik, a varrógépek mind az eredeti helyükön vannak, 1999-ben pedig "mártírfaluvá" nyilvánították.
Egykor a világ legsűrűbben lakott területe volt a 15 hektáros japán Hashima szigetvárosa. Az 1880-as évek végén a szigeten szénbánya nyílt, emberek költöztek oda, és egy kis bányásztelepülés épült ki a tárna körül. 1890-ben vásárolta meg a szigetet a japán Mitsubishi cég 100 000 jenért, és óriási betonfalakkal vette körbe, hogy megvédje a tájfunok okozta hullámoktól. A második világháború idején a besorozott munkások helyett koreai és kínai hadifoglyok dolgoztak itt, csaknem rabszolgakörülmények között. A sziget történetének az olajkorszak vetett véget. Az olaj előretörésével a szén háttérbe szorult, a bánya tulajdonosai pedig 1974-ben a település bezárása mellett döntöttek. A szigetet mindössze három hónap alatt kiürítették.
A csernobili atomerőműtől 2 km-re fekvő város pusztulását az 1986. április 26-ai atomkatasztrófa okozta. Pripjatyban anno az atomerőmű dolgozói éltek családjukkal, kb. 49 400 lakos, ebből 15 406 gyermek és 16 562 nő. A katasztrófa után a lakókat kitelepítették, a várost viszont máig úgy hagyták, ahogy egykor állt:
kétséges, hogy a lakatlan panelrengeteg valaha is újra lakható lesz a sugárzás miatt.
A szlovák határtól egy kilométerre fekvő egykori település emlékét csupán a zölden benőtt épületek maradványai és a poros utak jelzik. Ezeken az utakon azonban ma már - az erre kirándulókon kívül - senki nem jár. Derenk falu 1881-től 1945-ig Abaúj-Torna vármegyéhez tartozott, majd 1950-ben Borsod-Abaúj-Zemplén megye része lett. A község 1920-ban került először komolyabb veszélybe, amikor a magyar-csehszlovák határt pont a főutcán keresztül húzták meg. Népszavazással döntöttek a falu sorsáról: a lakosság Magyarországot választotta.
Nem kellett sok idő azonban, és a falu sorsa végleg eldőlt:
1938-ban Horthy Miklós úgy döntött, vadaskertet hoz létre a vidéken, így hát fokozatosan elkezdte kiüríteni a falut.
Lebontatta az épületeket, az emberek holmiját pedig vonaton szállíttatta az új lakóhelyekre. Az 1940-es évekre a település teljesen elnéptelenedett. Ma már csak az iskola romos épülete, a templom helyén épült kápolna és a közeli temető jelzi, hogy ezen a helyen valaha egy település állt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.