Kísértetek, tragédiák, legendák - Félelmetes magyarországi vidékek

Mutattunk már be tengerentúli kísértetjárta házakat, szellemek lakta hoteleket, most pedig kis hazánkat vesszük górcső alá. Nem is gondolná az ember, de bizony Magyarországon is van néhány igen félelmetes hely.

Kripta villa, Fonyód

A Fonyódon található épületet az örök szerelem házának szokták nevezni, amelynek falai egy hátborzongatóan romantikus történetet őriznek majd egy évszázada. A szerelmi történet főhőse Abrudbányay-Rédiger Ödön erdélyi gyógyszerész, aki a 20. század elején Kolozsvárott halálosan beleszeretett egy szép, fiatal lányba, Magdusba. Szerelme viszonzásra lelt, így hamarosan feleségül is kérte a lányt.

A mindössze tizenkilenc éves menyasszonyt keserű szomorúsággal gyászolta a vőlegénye, még az imádott Magdus személyes dolgait is magához vette. Ödön 1920 után átköltözött Magyarországra, Nagykanizsán élt egy ideig, majd Pécsett telepedett le, ahol családot is alapított. Hiába állapodott azonban meg,

Amikor meglátta a gyönyörű fonyódi panorámát, úgy döntött, egykori szerelmének itt szeretne emléket állítani. Az épületet 1940-ben egy pécsi építőmester tervezte mediterrán stílusban, és az alagsorban alakították ki a be nem teljesült nászra emlékeztető szobát. A kőből faragott ágyon fekszik a két szerelmes, Magdus és Ödön, egymás kezét fogva. Az ágy két oldalán helyet hagytak a koporsóknak is. Ödön szerette volna idehozatni Magdus hamvait is, ez azonban végül nem sikerült. Érdekesség, hogy az ágy alatt egy csapóajtón újabb helyiségbe lehet jutni, ahol Ödön tervei szerint a családját temették volna.

Fekete-kastély, Balatonederics

A Balatonederics külterületén, egy elvadult kastélypark közepén áll a Fekete-kastély, ami egy igazi magyar szellemkastély hírében áll. Az egykor virágzó balatonedericsi Fekete-kastélyt a Nedeczky család építtette, és valójában két épületből, egy felső, illetve egy alsó kastélyból áll. Az első tragédia 1912-ben történt, mikor is egy edericsi gulyás féltékenységből megölte kedvesét, a kastély szakácsnőjét.

Két évre rá, 1914-ben, a 74. születésnapján Nedeczky Jenő önkezével vetett véget az életének.

Ezután a kastélynak új tulajdonosa lett, 1928-ban Vág Jenő pesti ügyvéd és felesége költözött ide. Ám az ügyvéd hamarosan rajtakapta szeretett nejét egy másik férfival, így ő is a halált választotta, öngyilkos lett. Az özvegy azonban nem tétovázott, szeretőjét, későbbi vőlegényét is megcsalta, és amikor erről a férfi tudomást szerzett, ő is véget vetett az életének.

A fekete özvegynek is nevezett nő egy nyugalmazott miniszteri főtanácsosnak adta el a kastélyt, aki a második világháború során kettős hírszerzőként dolgozott. Mikor ezt a németek megtudták, kétségbeesésében ő is öngyilkos lett.

Heim Pál Gyermekkórház, Veszprém

"Épült az örök emberszeretet nevében, az 1901 évi VIII. törvényczikk rendelkezéséből" – áll az elhagyatott lépcsőház falában lévő emléktáblán.

Az épületet 1904-ben nyitották meg, 47 éven át az Állami Gyermekmenhelynek adott otthont, de már ekkor is inkább egészségügyi feladatokat láttak el benne.

A második világháború alatt óriási mértékben nőtt az ellátott gyermekek száma, a csecsemőhalálozás szinte mindennapossá vált. Felütötte fejét a tífusz, a város nagy részét lebombázták, ekkor nyilvánították kórházzá a menhelyet, amely fordulópontot jelentett az intézmény életében. Újjáépítették az épületeket, és a beteg gyerekek gyógyításában is új távlatok nyíltak. A kórház működésének végül a rendszerváltás vetett véget, mikor is a gyermekosztályt áthelyezték innen. Akkor a kapuk bezáródtak, és elcsendesedett a gyermekzsivaj.

Derenk, a kísértetfalu

A szlovák határtól egy kilométerre fekvő egykori település emlékét csupán a zölden benőtt épületek maradványai, és a poros utak jelzik. Ezeken az utakon azonban ma már - az erre kirándulókon kívül - senki nem jár.

Derenk falu 1881-től 1945-ig Abaúj-Torna vármegyéhez tartozott, majd 1950-ben Borsod-Abaúj-Zemplén megye része lett. A község 1920-ban került először komolyabb veszélybe, amikor a magyar-csehszlovák határt pont a főutcán keresztül húzták meg. Népszavazással döntöttek a falu sorsáról: a lakosság Magyarországot választotta.

Nem kellett sok idő azonban, és a falu sorsa végleg eldőlt:

Lebontatta az épületeket, az emberek holmiját pedig vonaton szállíttatta az új lakóhelyekre. Az 1940-es évekre a település teljesen elnéptelenedett. Ma már csak az iskola romos épülete, a templom helyén épült kápolna és a közeli temető jelzi, hogy ezen a helyen valaha egy település állt.