Csonka András: Anyu, ugye, hallasz? Pár hét alatt megfordultam Mexikóban, Indiában, Olaszországban

Szia, anyu! Tulajdonképpen már cseppet sem zavar, hogy a szakácskönyvek csak porfogónak állnak a polcon, hogy a sütő még nem látott mást, csak évente egyszer egy stíriai metéltet és havonta kétszer-háromszor egy lazacszeletet, hogy a serpenyő örül, ha rántottát lát, nem is mer komplikált húskölteményekről álmodozni. Na jó, néhanapján egy kis csirkemellfilé pirul benne.

Ettől még nyugodtan kajálhatok változatosan itthon is. Úgy, mintha hetente nyakamba venném a világot egy kis speciális helyi étekért. Jöjjön az a kaja házhoz! Majd úgy képzelem, mintha én főztem volna! Egy internetes házhoz szállító cég pont nekem találta ki a 80 nap alatt a Föld körül című akcióját, amikor is hetente más nemzetek étkeiből lehet rendelni.

Na jó, tudod, a hülye reflux miatt túl fűszeres cuccokat nem fogyasztok, így Mexikóba és Indiába sem az ételek miatt utaznék persze, de ha már ide hozzák nekem, csak kipróbálom. Pláne a desszerteket, amikről első ránézésre nem tudnám megtippelni, mire is számíthatok, amikor megkóstolom őket. Jó, persze kivétel Olaszország, a tiramisut csukott szemmel is felismerem ezer közül, és talán a profiterolt is.

Persze nem szerettem volna, ha ebbéli örömömet nem oszthatom meg hivatalos Facebook-oldalam látogatóival, úgyhogy igyekeztem kis lakásom minél változatosabb helyszíneit exponálni az étkekkel együtt. Az őszi kora tavasz lehetővé tette, hogy az olasz tészták hetén az erkélyen kajáljak. Legalábbis így terveztem. A futár megérkezett az isteni zöldséges, sajtos, csirkés pennével, amit nyomban tálaltam. Megkértem a futárt, hogy mielőtt nekilátok, kattintson egy fotót rólam az erkélyen, mintha már ennék. Szuper, ez is sikerült, kiengedtem az urat, és indultam volna vissza, hogy valóban kajálhassak, de megszólalt a telefon, így lebonyolítottam egy röpke beszélgetést. Na, ennek is vége, nagyon éhes voltam, irány az erkély.

Közelebb lépve szembesülnöm kellett azzal, hogy az esőtől kissé meglazult vakolat az erkély plafonjáról kis darabokban a tányéromba hullt. Mondjuk már csak a szentlélek tartotta azt a vakolatot egy ideje, de azért várhatott volna, a rohadt életbe, amíg megeszem ezt a kis tésztát.

Sebaj, a pizzahéten már óvatosabb voltam. A kanapén hasalva nem érhet semmi baj. Azért persze előtte felpillantottam a plafonra…