Szinetár Dóra: "Sokszor kerestem a leírhatatlan, vágyak nélküli állapotot"

Szinetár Dóra lelkesen toppant be a hangulatos jógaterembe, ahol vártam. A színésznő az órán tökéletesen hajtotta végre a legnehezebb ászanákat. A jóga után egy illatos tea mellett szóba kerültek a vallások, és arról is mesélt, hogy férje, Makranczi Zalán mellett tud a leginkább ellazulni.

„Eredendően vallási indíttatásból kezdtem el jógázni, a józsefvárosi jógaklubban. Volt egy gurunk, úgy hívták, Swami Maheshwarananda, aki egy nagyon jó kisugárzású mester volt, tőle a jóga szellemi részét tanultam meg. Voltak ászanák, de sokkal kevesebb, mint amennyire akkor szükségem lett volna. Amikor ülve meditáltunk, akárhogy helyezkedtem, nagyon fájt a derekam. Ma már tudom, hogy vannak erre megoldások, ülőhelyzetek, párnák, amik segítenek" – kezdte Dóra, aki egy idő után váltott.

„Évekkel később kipróbáltam a bikram jógát is, és bár szeretek melegben jógázni, hiszen hot jógára is jártam, nekem túl gyors, túl pörgős volt a bikram. Aztán megtaláltam az agni jógát, ami nagyon megfogott. Itt is melegben, 38 fokban dolgoztunk, de kitartott ászanákkal, lassúbb óravezetéssel. A jóga szerintem többek között arra tanít meg, hogy meg tudj állni a két lábadon, hogy bele tudj állni az életedbe" – magyarázta Dóra, akinek a jóga sokat segített abban, hogy második gyermeke, Zorka megfoganjon.

„Amikor a két vetélésem után nagyon szerettem volna babát, a nőgyógyász, akihez eljutottam, először kihúzott a naptáramból egy csomó programot, majd felírta egy papírra, hogy friss gyümölcslé, séta, jóga. Akkor vettem egy könyvet, amiben benne volt a 12 alaptesttartás, és elkezdtem egyedül jógázni. Minden reggel ittam egy pohár gyümölcslevet, utána gyakoroltam. Így visszatekintve, életemben nem éreztem annyira jól magam fizikailag, mint ebben az időszakban" – mosolygott a színésznő, aki elmondta a véleményét, a gerincjógaórámon tapasztalt érzéseiről.

„Jólesett, mert pont annyira megerőltető az órád, ami még kellemes, és közben azt éreztem, hogy át lett mozgatva a testem. A nyújtások is mentek, kellemesen bele tudtam engedni magam az ászanákba" – ecsetelte a lelkes tanítvány. Kicsit arról is faggattam, hogy a buddhizmus iránti érdeklődése megmaradt-e.

„A vallások közül a buddhizmus áll hozzám a legközelebb. A családom évszázadokra visszamenően a Kárpát-medence környékén élt, így voltak az őseim között svábok, székelyek, zsidók, talán örmények is, buddhista nem volt közöttük. Abban hiszek, hogy nem véletlen az, ahová születünk. A buddhista filozófiára nyitott vagyok, de szeretem az ősmagyar szokásokat, és érdekelnek az ősi zsidó hagyományok is. Azzal nem tudnék azonosulni, hogy krisnásnak öltözve demonstráljam a hitemet. Engem egyaránt megfog egy indiai szentély, egy zsinagóga, egy katolikus templom. Az identitásomat, az Isten-keresésemet nem vallásokhoz igazítom, csak kiegészítem a világlátásom azokkal a filozófiai gondolatokkal, amit a vallások megfogalmaznak" – magyarázta Dóra, és azt is elárulta, hogy kedvese, Makranczi Zalán karjában tud leginkább ellazulni.

„Sokszor kerestem azt a bizonyos leírhatatlan, vágyak nélküli állapotot. A jó meditáció abból ad egy kis ízelítőt, amikor nem vágysz a világ dolgaira, nincsenek késztetéseid, csak lazán engeded, hogy áramoljanak körülötted az energiák. Nekem ez meditációban soha nem ment.

Először akkor találtam rá erre az érzésre, amikor a gyermekeimet ölelhettem, aztán amikor a férjemet, Zalánt megismertem, és először aludtunk együtt, összebújva, akkor éreztem, újra feltöltődöm, egységben és békében vagyok önmagammal. Valószínűleg ez az az állapot, amit a meditáció segítségével egyedül is el lehetne-kellene érni, de egyelőre beérem azzal, hogy a gyerekeim és a férjem ölelésében megtalálhatom önmagam, és így már tudom, mit kell keresnem az élet egyéb pillanataiban" – mosolygott Dóra.