Húzzál bele, anyukám, mert 30 évesen adóznod kell!

Botás Enikő

2016.01.12.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Családalapítás mint hétvégi nagybevásárlás: bemész a boltba, leemelsz a polcról egy férjet, kettő-három gyereket, kifizeted őket, és mész is haza. Ilyen egyszerű a történet. Hiszen a párválasztás csupán döntés, hajlandóság kérdése. És azok, akik olyan nyomorultak, hogy hiába pipiskednek, mégsem érik el azt a bizonyos tökéletes férfit a bolt legfelső polcán, azok bizony bűnhődjenek.

Magyarország párhuzamos valósága

A szingli kifejezés az elmúlt években szitokszóvá változott. Hallatán az emberek lelki szemei előtt egy jól kereső, éjszakánként különböző bárokban dorbézoló, luxuséletet élő Carrie Bradshaw jelenik meg. Aki ahelyett, hogy gyereket szülne, és esténként a férje talpát masszírozná, minden pénzét a legutolsó divat szerinti ruhákra és cipőkre költi. Ez a léha Carrie Bradshaw bizony nem hajlandó megállapodni, hiába múlt már el 30, csak a karrierjének él, a férfiakat meg úgy váltogatja, mint más a bugyiját.

A valóság viszont az, hogy a magyar Carrie Bradshaw-k többsége valójában nem azért él egyedül, mert ez az életcélja, hanem mert belesodródik ebbe a helyzetbe.

Viszont a közvélemény valamiért azt gondolja, hogy a párkeresés és -találás egy egyszemélyes játszma.

Hogy a 30 évesen is egyedülálló nők szántszándékkal lázadnak a rendszer ellen, azzal a kifejezett céllal, hogy önző, szingli és gyermektelen életmódjukkal direkt kibabráljanak a társadalommal, hogy szépen lassan elfogyjon a magyar nép.

Valószínűleg így gondolkodhat a népességcsökkenés problémájáról az egyik országos párt ifjúsági tagozata is, akik a probléma megoldását a többi között abban látnák, hogy minden olyan renitens nőnek és férfinak, akik 30 éves korukig nem voltak hajlandóak megtalálni életük párját, adózniuk kelljen. Bizony az asztalra kell csapni, és meg kell akadályozni a szinglihordák térhódítását, erre pedig a legjobb megoldás a szingliadó.

Ideje kicsit visszatérni a realitásba

Lehet, hogy furcsán hangzik, de a legtöbb léhűtő szingli nem magányosan szeretné leélni az egész életét. Keresnek, rátalálnak, szakítanak, majd újra keresnek, újra rátalálnak. Egyszer majd remélhetőleg az úgynevezett igazira. Az, hogy ez a bizonyos igazi kinek hány évesen, milyen élethelyzetben kopogtat be - mert bizony továbbra sem egyszereplős a történet, és nem a nőnek kell leemelnie a bolt polcáról - megjósolhatatlan. És ebbe a folyamatba a politikának egészen egyszerűen nem szabad beleszólnia.

Az egyedülálló férfiak és nők nagy része nem szántszándékkal él egyedül. Csak halkan jegyzem meg, hogy az is ugyanolyan személyes döntés, és azt is illik tiszteletben tartani, ha valaki tudatosan dönt az egyedüllét mellett. Próbálkoznak, de a mai világban már korántsem olyan egyszerű rátalálni arra a bizonyos emberre, akivel egy egész életet le lehet élni. És nem csak a találás nehéz, maga a keresés is fárasztó, lelkileg megterhelő.

Az alábbi írást a szingliség témájára reflektálva egy olvasónktól kaptuk, aki egy saját magának írt levélben keresi a választ szingli léte miértjeire.

Kedves Éva!

Valami baj van veled. Ezt mondod magadnak, amikor végigolvasod 28 éves barátnőd esküvői meghívóját, és arra gondolsz, hogy lehet, hogy te idősebb vagy ennél a lánynál, mégsem találtad még meg a másik feledet? Mostanra az esküvődről szőtt tündérmeséket rémálmok váltották fel, amelyekben azt látod, hogy 80 éves vagy, és még mindig egyedül élsz.

Valami baj van veled és az összes többi szinglivel a világon. Bár, ha azt hiszed, azok, akik már megtalálták a szerelmet, nincsenek tele sokszor bizonytalansággal, félelemmel és problémákkal, tévedsz. Ám ami miatt veled náluk is nagyobb a baj, az éppen az, hogy benned ott motoszkál folyton ez az érzés: valami baj van velem.

Az, hogy folyamatosan magadat hibáztatod azért, hogy egyedül vagy, és állandóan a saját problémádra fókuszálsz, csak növeli az önbizalomhiányodat, ezzel pedig csak elriasztod a közeledből a férfiakat. Ezért ha legközelebb arra gondolsz, hogy baj van veled, csukd be a szemed, mosolyogj, és mondd ezt: Valami baj van velem, de egy csomó szépség is van bennem.

Mostantól minden egyes újabb randit úgy fogj fel, mint a lehetőségét annak, hogy megtaláld azt, aki hozzád való. Hamarosan rá fogsz jönni, hogy a férfiakkal való találkozgatás önismereti tréningként is működhet, és ha mégsem jönne össze az újabb randi sem, akkor menj el a barátnőiddel, és töltsétek vidáman a hétvégét, de a legfontosabb, hogy soha ne add fel.

És azt se feledd, hogy a fájdalomból is építkezhetsz. Mostantól, ha fájdalom ér, vegyél elő egy tollat, és írj egy verset, vagy ragadj ecsetet, netán gitárt. Emlékezz vissza, mi történt húszéves korodban, amikor nem a megfelelő partnerrel hozott össze a sors. Köthettél volna kompromisszumot, maradhattál volna egy rossz kapcsolatban, de te nem ezt tetted, bátor voltál, és úgy döntöttél, vársz az igazira.

Ahogy egyre idősebb leszel, egyre nehezebben hiszel abban, hogy létezik az igaz szerelem, de ne add fel, biztos, hogy te is megtalálod. Lehet, hogy nem lesz belőle házasság, de ki mondta, hogy mindenkinek meg kell házasodnia?

A körülötted élők gyakran azt javasolják, ne gondolj folyton arra, mikor találod meg a szerelmedet, és akkor egyszer csak megtörténik. De te nem vagy erre képes? Nem baj, felejtsd el mindezt, és gondolj inkább arra a történetre, amelyben egy buddhista tanító egy szerzetesnek azt a feladatot adta, hogy három napig ne gondoljon a majmokra, utána jöjjön vissza hozzá. Mit tett a szerzetes? Egyfolytában a majmokra gondolt.

A szerelemben nincsenek szabályok: lehet, hogy már holnap rád köszön a nagy Ő a liftben, amikor éppen szörnyű a frizurád, lehet, hogy a legjobb barátodról fog kiderülni, hogy ő az, lehet, hogy egy régi kollégádról. Nem tudhatod.

És azt is felejtsd el, hogy folyton másokhoz hasonlítod magad. Ez olyan, mintha az almát állandóan a banánnal hasonlítanád össze. Nincs két egyforma ember, mindenki más környezetben nőtt fel, más az egészségi állapotuk, mindenük más. Mindannyian egyediek vagyunk, így te is!

Inkább arra törekedj, hogy minél jobban megismerd magadat, és kérdezd meg magadtól, miért akarod ennyire megtalálni a szerelmet. Mi az a belső késztetés, ami hajt?

Járd a saját utad, ne hagyd, hogy mások írják a történetedet. És ha legközelebb valaki megkérdezi, miért vagy szingli, egyszerűen válaszold azt: mert miért ne?