Nyílt levél egy drogos fiúhoz

Botás Enikő

2016.01.06.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Legálisak, potom pénzért beszerezhetők, az összetevőket homály fedi, hatásuk kiszámíthatatlan. A dizájnerdrogok térhódítását eddig nem sikerült megállítani, használatuk a fiatalok körében egyre megdöbbentőbb méreteket ölt.

A dizájnerdrog kifejezést az olyan szintetikus vagy félszintetikus pszichoaktív szerekre használják, amelyek a kábítószerlistákon szereplő, vagyis tiltott anyagoktól kissé eltérő kémiai szerkezetűek, ezért nem illegálisak. Legnagyobb veszélyük pedig, hogy a furcsa nevek mögött gyakran sem a fogyasztó, sem a terjesztő nem tudja, milyen vegyület rejtőzik, így az orvosok sincsenek felkészülve a szerek által okozott mellékhatásokra.

Nincs könnyű dolguk a szülőknek. Érthető módon féltik gyereküket a dizájnerdrogok okozta váratlan és súlyos mellékhatásoktól, másrészt a tiltással és fenyegetőzésekkel sokszor akaratlanul is csak még mélyebbre taszítják őket.

A következőkben egy elkeseredett édesanya drogfüggő fiához írt nyílt levelét közöljük.

"Itt ülök, vasárnap hajnali 5-kor, azon tűnődve, hol lehetsz, melyik ismerősöddel vagy (azért nevezem így őket, mert az igazi barátaidat már régen elriasztottad magad mellől), és vajon visszaérsz-e a vasárnapi ebédre.

Úgy sejtem, hogy nem leszel itt. Nagyszüleidnek ismét azt kell majd mondanom, hogy nem érzed jól magad, nem tudsz felkelni az ágyból, ezért nem tudsz csatlakozni hozzánk.

Vajon biztonságban vagy odakint, vagy éppen az életedet kockáztatod egy drogos tivornya során?

Megint telefont kapok, amelyben közlik velem, hogy eszméletlenül találtak rád, vagy ami még rosszabb, túladagolva vagy megverve?

Krónikus önbizalomhiányban szenvedsz, depresszió gyötör, amelyektől napokig nem tudsz aludni, kábítószeres paranoiás rohamaid vannak, amikor azt képzeled, hogy ágyi poloskák, bolhák és poratkák zabálnak fel elevenen, ezért véresre vakarod a bőrödet. Még ennél is rosszabbak a mániás időszakok, amikor napokig pörögsz, megállás nélkül sületlenségeket beszélsz, arról mesélsz, hogy a haverod jól fizető állást talált neked a belvárosban. Amikor ilyen vagy, úgy érzed, bármit meg tudsz tenni, és a világ a lábaid előtt hever.

A tervek azonban nem valósulnak meg, és valójában már két éve egyáltalán nincs munkád.

Azt mondod, jól vagy, hogy ezek nem illegális szerek, és hogy mindenki szokott néha ezt-azt szedni. Ne stresszelj már! – mondod nekem, amikor azt javaslom, hogy kérj segítséget a függőségedre. Rengeteg segítség áll rendelkezésre a kábítószereseknek és családtagjaiknak, de te nem vagy hajlandó igénybe venni ezeket, én pedig túlságosan belefáradtam abba, hogy egyedül próbálkozzam.

Mit csináltunk rosszul, hogy abból a csodálatos, okos és vicces fiúból olyan emberré váltál, akit szinte meg sem ismerek, és akit – őszintén szólva – nagyon nem kedvelek, sőt gyakran már félek tőle.

Igen, a legrosszabb tünet a megjósolhatatlan hangulatváltozás és az agresszivitás, ami miatt már attól tartunk, hogy erőszakossá válsz. Az öcséd már elköltözött itthonról, miután évekig tűrte a kiszámíthatatlan viselkedésedet. Megtanulta, hogyan maradjon távol tőled, de ennek ellenére most hevesen véd téged, és arról győzköd minket, hogy hagyjunk neked egy kis teret. Szeretném azt mondani, hogy látok pozitív jövőt mindnyájunk számára együtt, de miközben visszautasítod a próbálkozásainkat, hogy segítsünk rajtad, lehetetlenné válik számunkra, hogy így folytassuk az életünket.

Hónapokig tartó önmarcangolás után meghoztuk a döntésünket:

ideje elküldenünk, hogy éld a saját életed.

Jövő hétvégén ki kell költöznöd a házunkból, még akkor is, ha nincs hová menned. Reméljük, egyszer majd megérted, hogy összetört a szívünk. Szeretünk téged, és ha lehetne egy kívánságom, azt kívánnám, hogy újra jól legyél, és boldogan élj.

Édes fiam, kérlek, gyógyulj meg, bocsáss meg nekünk, és gyere vissza hozzánk!

Anya"