Egy szénhidrátfüggő vallomása 30 nap megvonás után – Avagy így éltük túl a májusi kihívást!

Be kell valljam, hogy szénhidrátfüggő vagyok. Ugyan előszeretettel választom a gabonafélék teljes kiőrlésű változatát, de erre sajnos nem mindig van mód. A nagy rohanásban előfordul, hogy nem jut idő vagy energia munka után egy nagybevásárlásra, hiszen várnak a barátnők vagy a jógaóra. Én a nyár derekán is úgy nézek ki, mint egy feldíszített karácsonyfa: laptop, fényképezőgép, jógamatrac (még szerencse, hogy van kosár a biciklimen).

Szóval egy tipikus pörgős szingli életét élem, annak minden előnyével és hátrányával. Ennek következtében előfordul, hogy nem magam készítem el otthon az egészséges reggelit az előző nap bevásárolt alapanyagokból. Maradnak a pékségek és a kisebb boltok polcain található kamu egészséges péksütemények és zsemlék. Ezeken a helyeken általában színezékkel barnítják a finomított pékárut, vagy keverik a teljes kiőrlésű lisztet a fehérrel.

Az első napon legalább fél órát töltöttem egy nagyobb szupermarketben, és felvásároltam a boltban kapható összes teljes kiőrlésű terméket (tészta, barna rizs, zabpehely, olyan kenyér, amiből fél kiló feleakkora, mint a "levegővel felfújt" társai, és olyan kemény, hogy akár embert is lehet ölni vele). Emellett persze rengeteg zöldséget és gyümölcsöt is pakoltam a kosárba. A pénztárossrácnak lerítt az arcáról, hogy mit gondol rólam: na, ez is egy egészségmániás hülye tyúk, akinek fogalma sincs, hogy milyen jó egy mekis dupla sajtburit fél liter kólával leöblíteni.

Done, dőltem hátra elégedetten, miután kipakoltam a vadászaton beszerzett élelmet. Szépen megteltek a konyhapolcok, a hűtő soha nem volt még ilyen zsúfolt a zöldségektől. Na, itt követtem el az első hibát! Ugyanis, amíg nem volt annyiféle étel otthon, nem is ettem olyan sokat.

A második héten a kevesebb több elvét követtem, és mivel még mindig volt otthon elég szénhidrát, ezért főleg zöldségeket és gyümölcsöket vásároltam. Bújtam a netet, és jobbnál jobb recepteket találtam. Kipróbáltam a házi quesadillát és a saját készítésű teljes kiőrlésű pizzát is. Az eredmény pazarra sikerült, mondhatni szakácsmesternek képzeltem magam. A harmadik és negyedik hét már szinte gyerekjáték volt. Egyáltalán nem hiányzik a finomított szénhidrát, és egy csomó pozitív változást vettem észre magamon.

vagyis nem ugrik meg hirtelen a vércukorszintem étkezés után, hogy aztán jó mélyre süllyedjen. Ennek köszönhetően pedig kevésbé sóvárgok az édességek után. És hogy csaltam-e? Hát persze, hogy csaltam, de csak kétszer, és mert muszáj volt. Egyszer anyák napján, amikor étterembe mentünk a családommal, és egyszer a nagyi 89. születésnapján. Csokis kekszes tésztájú, epres-mascarponés túrótorta volt a desszert. Hát ki tudna ennek ellenállni?