Biztos neked is vannak olyan anyuka ismerőseid, akiknek a képeit, bejegyzéseit automatikusan, szinte már kötelességszerűen lájkolod. Gyakran játszom el a gondolattal, hogy egyszerűen odaírom, amit valójában gondolok: „Kedvellek, de ez mégis kit érdekel? Kérlek, adj már arra a szerencsétlen gyerekre egy sapkát, tél van! Nem, nem és nem, kicsit sem cuki ez a gyerek!” Bizonyára megkapnám, hogy érzéketlen vagyok, aztán gyorsan megcsappanna az ismerőseim száma. A stratégiám az évek alatt egyszerűvé vált: az ilyen történéseket reakció nélkül átugrom. Ezzel egyrészt nem bántom meg az adott személyt – valamiért mégiscsak az ismerősöm lett –, de nem is asszisztálok olyasmihez, amihez nem szeretnék.
Amitől azonban totál kiver a víz, ha valaki a gyerekét állítja be profilképként. Hahó, azért, mert édesanya lettél, nem szűntél meg létezni! Vagy mégis? Ne már! Hidd el, akit érdekel, megnézi a képeid között méhed gyümölcsét is, nem kell ennyire direktbe odatolni az „anyai szeretet mind felett” életérzését. Aztán ott vannak még a csecsemők és a pár évesek Facebook-profiljai. Miért? A válasz egyszerű: hogy anyuka, apuka be tudja őket jelölni egy-egy közös eseményen, fotón. Az élőben közvetített szülésekről és gyerekorvosi ellátásokról már nem is beszélve.
Az interneten garázdálkodó édesanyák 8 fő csoportja:
Ő az, aki gyermeke életének minden egyes mozzanatát posztolja. Az éltető erőt – a napi több adag kávén kívül – a lájkok száma és a cuki hozzászólások biztosítják számára. Petike megette az ebédet, Petike maszatos lett, Petike játszik, Petike alszik, Petike néz... stb.
Az ő alcsoportjába tartozik, a gyermeke személyiségi jogait sutba dobó anya. Fürdős, pancsolós, a szobában pucéran parádézó vagy épp bilibe produkáló csemeték képei cenzúrázatlanul kerülnek ki a világhálóra. Többségük a biztonsági beállításokról még csak nem is hallott, így boldog-boldogtalan nézegetheti Petike vagy Katika intim pillanatait...
Naponta többször jár dr. Google rendelésére, fejében van az összes gyerekbetegség tünetegyüttese, képes bármilyen kiütésről – rossz képminőség ellenére is – azonnal határozott véleményt formálni. A gyerekorvoshoz az internetről gyűjtött információk alapján felállított diagnózissal érkezik, melynek helytelenségéről nehéz meggyőzni. Legtöbbször a homeopátia lelkes és heves híve. Szívesen időzik orvosi, gyógyszerészeti témájú oldalakon, és kérdez vagy nyilvánít véleményt – gyakorta erőszakos stílusban.
Nála vadászni kell a gyerekes képeket. Ezzel szemben sokkal több szól a várandósság után visszanyert tökéletes alakjáról, barátnőivel töltött idejéről, buliba készülődős és ott lőtt képeiről, új firzurájáról. Ő amolyan szelfimegszállott – ezeken időnként azért a gyereke is bejelentkezik, de csak, amolyan kellékként.
Nála mindig esik az eső, a családja sosem érti meg a problémáit. Ő az, akinek a párja sosem segít, de, ha mégis, azt rosszul, rosszkor teszi. Akinek a szexuális élete a béka feneke alatt van, de nem látja, hogy ebben ő is ludas lehet. Segítséget kér, de igazából csak megerősítésre vágyik abban, hogy neki mennyire nehéz is az élete. Többnyire fórumokon, babás-anyás Facebook-csoportokban lelhető fel. Az elején még tényleg próbálnak neki támogatást adni a többiek, de aztán érzik, hogy igazából menthetetlen. Ilyenkor egyszerűen odébbáll.
Ő az, akinek a gyereke mindig jól viselkedik, akinek az otthonában mindig rend van, aki kellemes, nyugodt estéket tölt el a férjével, hisz a pici végigalszik minden éjszakát, akihez – gondolnánk – fodrász és sminkes jár reggelente, aki csupa egészséges ételt főz, amit a gyereke mindig megeszik, aki folyton mosolyog. Nem kétlem, hogy léteznek az életben szuperanyák, na de ennyi? Persze, amilyen könnyen osztjuk meg az örömünket, annál kevésbé tesszük ezt a gondjainkkal. Az a Barbie-ködös világ, amit ez az anyatípus teremt maga köré, azonban semmivel sem indokolható.
A Facebook tele van anyákat tömörítő csoportokkal, az interneten számtalan fórum lelhető fel. Egyszerre többnek is a tagja, próbál valamiféle kapcsolatot, látszatbarátokat, virtuális sorstársakat keresni. Egy-egy csoporton belüli konfliktust képes úgy megélni, mintha a 300-ban, Leónidasz mögött sorakozna fel. „Spártaaaa!” A negatív megjegyzéseket, egyet nem értéseket szörnyen magára veszi. Napokig is képes rágódni rajtuk.
Rengeteg anya-baba témájú oldalt kedvel, regisztrál rájuk, és naponta többször átfutja a friss cikkeket, posztokat. Nem érti az iróniát, gyakran még a humort se. Ellenben kényszeresen hozzászól mindenhez, és beleköt mindenkibe. Személyes támadásnak vesz mindent. A való életbeli feszültségeit, visszautasításait próbálja ekképp levezetni.
Boldog, boldogtalan indít blogot. Vannak, akiket élvezet olvasni, viccesek, elgondolkodtatóak, valami mást mutatnak az anyaságból. Ám, sajnos az ebbe a csoportba tartozó anya csupán elmeséli a napját unalmasan, érdektelenül, naplóhoz is méltatlan stílusban, megfogalmazásban. Egyszerűen fáj végigolvasni. Amíg csak ventilálás céljából csinálja, addig ez így rendben is van, de ő büszke rá, úgy érzi másik kasztba lépett, hisz blogot ír. Önmegerősítésnek pedig elegendő számára az, hogy olvassák is páran – apuka, nagyszülők mindenképp.
A legtöbb szülő gyakorlatilag digitális analfabéta
"A következő generáció szembesíteni fogja tetteikkel a felelőtlen szülőket, akik az internetes megjelenésben olyan elemi szabályokat vétenek, amit egyébként a mindennapi érintkezésben nem tennének." - Dr. Kósa Éva pszichológussal készített interjúnkat itt olvashatod el.
Természetesen ezek sarkított példák, a legtöbb anya nem ennyire kategorizálhatóan éli a virtuális életét, ám azon se lepődj meg, ha a fenti felsorolásból egy-két csoportba – ha csak érintőlegesen is –tartoznak ismerőseid, netán te magad.
Az anyák otthon vannak, kvázi elzárva a gyerek előtti életüktől, tele kétséggel, kérdéssel, félelemmel, bizonytalansággal. Mi van mindig kéznél? Az internet. Adja magát a dolog.
Félreértés ne essék, a fent felsorolt anyák is bizonyára imádják a gyerekeiket, csak az internet adta szabadság és az azon keresztül elérhető lehetőségek aránya csúszott meg kissé.
Kevesen vannak, akik élből tudatosan kezdik el használni újdonsült anyaként az internetet. Én sem tartozom a kivételek közé. Bizony, a fenti csoportok egy részét én is megjártam, és biztos van, aki az én képeim alá szeretné odaírni: „Igen, tudjuk, hogy van két gyereked, nem kell hetente többször képpel is bizonyítanod!” De nem teszi, csak továbbgörget, és az élet megy tovább...
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.