Csonka András: "Dallamok, illatok, képek, érzések, amiket várunk, amik után áhítozunk"

Csonka András

2016.12.07.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Drága olvasók! Ha karácsony, akkor szinte automatikusan hadarjuk a szokásos „békés, boldog", sőt „áldott", vagy éppen „meghitt" ünnepekre vonatkozó jókívánságainkat, és bele sem gondolunk az egészbe, mert az jár a fejünkben, hogy a másod-unokatesónak csak kéne még valami. Meg hogy apámék a lelkemre kötötték, hogy nézzem át az égőfüzért, hiszen tavaly sem működött már, esetleg, hogy el ne felejtsek celluxot is venni a csomagolópapír mellé. Hajszoltság, nyűggé váló rohanás, tülekedés, időhiány. Tényleg ez lenne a karácsonyra készülődő áhítat?

Bizony, sokszor már csak ez. Nem fogok itt okoskodni, tudom, hogy egy nagy család, pláne, ahol kisgyerekek vannak, egészen másképp gondol az egészre, és talán a szenteste öröme elfedi az azt megelőző őrültek házát, de azt hiszem, mindannyiunknak érdemes magába szállni, egy kicsit lehiggadni, és átadni magunkat azoknak az érzéseknek, emlékeknek, amik sokszor nem is a valóságban léteztek, hanem egy film képkockái vagy a lemezjátszó tűje őrizte azokat meg nekünk.

Dallamok, illatok, képek, érzések, amiket várunk, amik után áhítozunk. Emlékek.

A tél első havas éjszakája, amikor apám megfogta a kezemet, és kivitt az Ifiparkba, ami ott volt a közelünkben, és hóembert épített velem. Csak mi ketten. Mennyire hiányzott ez a meghittség, ez a haverság a kapcsolatunkból azután később. Mindig ezt kergettem, erre vágytam. No és mindig a karácsony juttatja eszembe. Figyeljünk egymásra, ne szólamok legyenek a karácsonyi jó kívánságok!

Tisztelet és őszinte szeretet kell!

De nemcsak azon a három napon, hanem mindig, az összesen, ne legyen kijelölt ünnep a szeretetre! A hétköznapokat is éljük meg ennek a jegyében. Az empátia, a szeretet, a tolerancia jegyében. Úgyhogy azt kívánom mindannyiótoknak: EGÉSZ ÉVBEN LEGYEN KARÁCSONY!