Lakatos Levente: "A fiatal férfi imádja a tapasztalt nőt az ágyban"

Több alkalommal – az olvasóim forszírozására is – felmerült már, hogy írjak azokról a viszonyokról, amelyekben érettebb nők és náluk fiatalabb – éretlenebb? – férfiak keresik egymásban a boldogságot. Kifejezetten érdekes és legalább annyira kényes téma, hiszen miközben társadalmilag az már-már elfogadott jelenség, hogy a korosabb urak náluk jóval fiatalabb nőkért rúgnak fel házasságokat, ha ez ne adja az ég fordítva történik, a közvélemény azonnal megbélyegez. Igaz, az idősebb férfiakkal összegabalyodó nőket is rendszerint megszólják, kevesen hiszik el róluk, hogy a szerelem hajtotta őket a párjuk karjába. Megállapítható tehát, hogy míg a férfiak minden, "nagyobb korkülönbséges" kapcsolatban büszkén feszíthetnek, a nők egyik változatból sem jöhetnek ki teljesen makulátlanul. Ez kétség kívül igazságtalan.

Térjünk vissza az origótémához, az érettebb nő, éretlenebb férfi felálláshoz

Gyerekkoromban, faluhelyen úgy tartották, az ideális korkonstrukció az, ha a férfi (legalább) három évvel idősebb a nőnél. Az indokolás: a lányok minden tekintetben korábban érnek, a fiúk csak akkor lehetnek egyenrangú partnerek, ha tapasztalt rókák. Ez a hozzáállás egyébként végigkísér az életemen, plusz hozzáadódik a belém nevelt, idősebb nők iránti tisztelet.

Tisztában vagyok azzal, hogy sok férfitársamat izgatja, ha idősebb nővel kavarodhat össze. Királynak érzik magukat tőle, megdobja az egójukat, de – egy kis önvallomás következik – magam részéről egészen egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy nálamnál idősebb legyen a párom. Biztosan a saját korlátoltságom és valamiféle rossz berögződés eredménye, de szeretek a magánéletemben a partneremmel egyenrangú félként működni. Persze egyáltalán nem biztos, hogy egy korban idősebb ember mondjuk bölcsebb nálam, ebben az esetben viszont nehezen születik meg bennem a büszkeség érzete. De aztán lehet, hogy csak kevésnek érzem magamat, nincsen önbizalmam egy idősebb partnerhez, ki tudja...

Mindezek ellenére szeretném leszögezni, hogy semmi problémám nincs azzal, ha két, korosztályukat tekintve eltérő – persze minden tekintetben érett – ember vonzalmat érez egymás iránt. Hajrá, vágjanak bele, csinálják! Ha az adott kapcsolat esetleg nem működik, legalább okulnak belőle a felek. Vagyis jobb esetben okulnak. Az viszont komolyan felidegesít, ha az elbaltázott viszonyokból nem tanulunk. Ahelyett, hogy megkeresnénk a probléma eredőjét, újra és újra beleugrunk ugyanabba a pöcegödörbe. Mintha nem gőzölögne benne ugyanaz a szar.

Előszeretettel bontom két részre a párkapcsolatok magját – szexuális vonzalomra és lelki kötődésre

Sajnos kifejezetten idealisztikus elképzelés, hogy mindkét félnél mindkét elem tökéletesen működjön, pláne fiatal korban. Férfiként például igencsak gyakran keverjük össze a szexuális vágyat az érzelmeinkkel: ha valakivel jó az ágyban, ahhoz kötődni kezdünk, csak nem úgy, ahogy azt a másik (el)várja... És eljutottam azokhoz a fránya elvárásokhoz... Alapvető párkapcsolati probléma, hogy a női elváráshalomnak a férfi általában nehezen, vagy éppen sehogy nem tud megfelelni. Hát, még akkor, ha a nő tapasztaltabb... Olyan elvárásokkal élhet, amiknek a fiatal fiú éppen az éretlensége miatt nem tud eleget tenni. Tipikusan ilyen például a szórakozás visszafogása vagy az empátiával kapcsolatos kérdéskörök. Ezeknek huszonéves srácként akkor is nehéz megfelelni, ha valójában életnormák.

A helyzet tehát adott

A fiatal férfi imádja a tapasztalt nőt az ágyban, azon kívül azonban olyan – kimondott vagy kimondatlan - elvárásokkal szembesülhet, amiket éppen a tapasztalatlansága miatt csak nehezen tud teljesíteni. Ha pedig kötelességnek érzi a számára egzotikus kalandnak kínálkozó viszonyt, messze fut. Összegezve: meglátásom szerint szexuálisan tökéletesen működhet az érettebb nő-fiatalabb férfi felállás, párkapcsolatként azonban szerintem halálra ítélt dolog. Ha ideig-óráig működik is a dolog, előbb-utóbb felszínre kerülnek a korosztályos ellentétek. Például az, hogy ami a fiatalabb férfinak újdonság, a tapasztalt nő már átélhette, nem lehet meg a világfelfedezés közös öröme, ami pedig kifejezetten fontos eleme a párkapcsolatoknak.

Amondó vagyok, hogy ha az érettebb nő azért kacsintgat nálánál évekkel fiatalabb férfiak felé, mert szexuálisan kalandozna kicsit, hát tegye, élvezze ki minden percét. Biztosan sokat lendít az önbizalmon. Bár az igazat megvallva a bók is elég önbizalomépítő lehet, nem igaz?! Flört még soha nem okozott például kihasználtságérzetet. Persze értem én, a nőknek is joguk kiélni a vágyaikat! De csak óvatosan, mert a könnyed kis liezon gyorsan lélekszaggató szenvedéssé válhat! Ahogy történik például a Szigor regénysorozatom egyik szereplője, Erika estében is. Az asszony egy félresikerült házassága után ismerkedik meg a nálánál évekkel fiatalabb Igorral. A szex tökéletes, az ő önbizalmát pedig kifejezetten legyezi, hogy egy jóképű és sikeres fiatal férfit szerezett magának. A lelki kötődés – szerelem? – azonban annak ellenére is kialakul nála, hogy a páros leszögezte, a kapcsolatuk kizárólag szexalapú. Az Erikánál elcsitíthatatlan vonzalom A pillangók ébredése című kötetemre már kifejezetten kínos, önmagát megalázó szituációkba torkollik. Ezeket a pillanatokat érdemes előre látni és tudatosan elkerülni.

A fiatal férfi nagy király, ha sikerül egy idősebb nőt becserkésznie, de ez a "vadászat" csak a szórakozásról szól. Amint a kapcsolat túl hosszan tart, esetleg komolyra fordul, a haverok egonövelő hátba veregetését átveszik az ugrató megjegyzések. És hát senki sem szereti, legfeljebb eltűri, ha zrikálják – ha a fiú nem egy idősebb nő oldalán képzeli a jövőjét, angolosan távozik. Persze ott a lehetőség, hogy a srác szerelembe esik, az érzelmek felülírják a társadalmi elvárásokat és teljes a boldogság. Semmi nem lehetetlen!

Végül, de nem utolsó sorban szeretném leszögezni, hogy az adott témában leírt összes gondolatom a saját szuverén véleményem, nem kívánom követendő szabályként sulykolni. Illetve bármelyik mondatommal bátran vitába lehet szállni a kommenteknél – figyelni fogom!