Vegetáriánusnak lenni számomra kaland

Van egy érzésem, hogy mindannyian találkoztunk már azokkal a szívbe markoló videókkal, amelyek egy-egy vágóhíd működését mutatják be. Maga a pokol, ugye? Korábban eltakartam a szemem, el sem indítottam a videót, és inkább csak továbbgörgettem, minél gyorsabban, hogy azonnal el tudjam felejteni akár azt az egy képkockát is, amit a mészárlásról láttam.

De az embert néha nem hagyja szabadulni egy képkocka. Így akármikor simogattam a cicám, vagy ellátogattam egy állatmenhelyre, a képek menthetetlenül beugrottak. „Nem úszhatod meg, nem menekülhetsz a valóság elől" – mondtam magamnak vádlóan. És beláttam, hogy valóban így van – hiszen ha ilyen szeretettel gondoskodom ezekről az állatokról, akkor a többi állattal sem kivételezhetek.

Bármennyire vékonyak is az állatok, bármennyire is csillog a szemükben a szeretet iránti vágy, bármennyi borzalmon is vannak túl, itt mégis a túlélésben segítik őket. Ez a hely a vágóhidakkal szemben maga a mennyország. És ha otthonosan akarok mozogni a mennyországban, meg kell ismernem a poklot is.

Összeszedtem magam, és megnéztem a videókat. Pont azt láttam, amire számítottam. Horror. Borzalom. Nem tudtam kikeveredni a hatásuk alól, és... nem is akartam. Milyen lelkivilágú emberek lehetnek azok, akik ütik-verik az állatokat, röhögcsélve ütik fejbe őket, vágják el a torkukat, és letépik a kismalacok ivarszerveit... nem törődve az állatok „fájdalommentes" és méltó halálával.
Éreztem, hogy valamit tennem kell. Elkezdtem olvasni, vigyázva, hogy ne vegyek a kezembe féltudományos tényeket, hanem valóban reálisan lássak egy új életmódot, amire elkezdtem készülni, és ami mellett végül letettem a voksom.

Lelkileg könnyű a döntés. Hiszen tisztában vagy vele, hogy mostantól nem lesz részed valami rosszban. Ám nem minden a lelkiismeret. Mielőtt lemondunk a húsról – ha önzően hat ez, ha nem – magunkra is kell gondolnunk. Jól fog járni a szervezetem? Minden tápanyaghoz ugyanúgy hozzá fogok jutni? Jobban oda kell figyelnem? Sok problémát okozok majd a környezetemnek? Bizony, ha az ember az étkezésén változtat, mindenen változtat. Ám sok-sok utánaolvasás és konzultáció után rájöttem, hogy minden kérdésemre a válasz egy határozott igen. Igen, kis odafigyeléssel ugyanúgy minden tápanyagot megkap a testem. Igen, nekem és a környezetemnek is pluszfeladatokat fog okozni az elhatározásom. Hisz, van megannyi étel a földön.

De nem bánom – és körülöttem senki sem. Az elmúlt fél évben csak jó élményeket szereztem. Először kicsit kényelmetlenül érintett, hogy úgymond rám külön kell főzni, de ahogy észrevettem, ez egy idő után mások számára is inkább inspirációval, mint kényelmetlenséggel járt. És nekem is. Hirtelen minden főzés kihívás, igazi kaland lett. Nem a megszokott rutin, nem a megszokott receptek, hanem izgalmas kérdések: hogyan fog kinézni ez és ez az étel, ami korábban hússal készült, mennyire lesz más az íze, mennyivel lesz laktatóbb, mennyivel lesz könnyedebb. Sose csalódtam. Sőt nem egyszer történt meg, hogy az én vegetáriánus finomságom gyorsabban elfogyott a társaságban, mint bármelyik húsétel.

Vegetáriánusnak lenni számomra kaland. Egy kaland, ami örömet szerez, és ami egy picit megment más élőlényeket, kicsit jobbá teszi a világot, és picit neveli, inspirálja a környezetemet is. Nemcsak lelki könnyebbséget nyertem, hanem az új életmódommal egy új életet is: kicsit kinyílt a világ. Az ember el sem hiszi, hány ízt nem fedez fel az életben, csak azért, mert mindig a megszokott, egyszerűbb utat járja az étkezésekkor: a húst választja. Rengetegen felejtettük el a zöldségek és gyümölcsök igazi ízét. Ha megkérdezzük magunktól, milyen íze van a húsnak, zavarba jövünk, mert csak az a tömérdek fűszer jut eszünkbe. Nem akarok többé olyan dolgokat enni, amiknek csak fűszerek adnak ízt. Értelmetlen. Én inkább újra felfedezem a természet igazi ízeit.

Mind egyek vagyunk, minden élet ugyanannyit számít. És ezt a gondolatot szolgálni csodálatos érzés.