Egy Angliából hazatérő orvosnő esete a magyar hagyományokkal

evidence-based orvoslás

hagyomány

botrány

Botás Enikő

2017.02.16.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Hagyományokon alapuló elavult terápiás gyakorlat kontra evidence-based, azaz bizonyítékokra alapozó orvoslás - néhány napja nagy port kavart egy Angliából hazatérő orvosnő, dr. Szakács Krisztina szakmai beszámolója. Szülők és orvosi szervezetek háborodtak fel a kegyetlenül őszinte mondatokon, a hazai gyermekorvosi szakma fontosabb csoportjai még egy közös nyilatkozatot is kiadtak a doktornő állításainak cáfolataként. Vajon Szakács doktornő véleménye tényleg csak megalapozatlan vádaskodás?

A történet lényege: dr. Szakács Krisztina gyermekorvos hat év angliai munka után tért vissza Magyarországra. A kint töltött idő alatt intenzív osztályon, koraszülött osztályon és sürgősségi részlegen is sokat dolgozott. Hazaérkezése után egy interjúban mesélt tapasztalatairól, amikből most csak néhányat szeretnénk kiemelni.

A magyar gyermekorvosi képzés nyugaton tulajdonképpen használhatatlan.

Külföldön az evidence-based (bizonyítékokra alapozó) orvoslás hódít, amit én szívtam magamba itthon, az egyszerűen nem volt szalonképes kint. Az első fél év Angliában nagyon kínos volt számomra, beláttam, hogy a tudásom valami elképesztően hiányos, több év tanulás után éreztem ezt, pedig igyekeztem itthon minél több tudást felszedni.

"Külföldön az evidence-based (bizonyítékokra alapozó) orvoslás hódít" Forrás: Thinkstock

Számos, a hazai gyakorlatban használt módszert (ilyen például a priznices, hűtőfürdős lázcsillapítás, az kalcium használata allergiás reakciók esetében) kint egyszerűen barbárságnak tartanak.

Magyarországon mai napig divat a hűtőfürdő és a priznic, azaz a vizes lepedőbe csavarás. Ez utóbbit én is megkíséreltem kint – hiszen ezt tanultam itthon –, mire keményen helyre tett a vezető szakorvos: ott ez nem elfogadott, nem betegbarát, kellemetlen érzés a gyereknek, szó sem lehet ilyenről.

Kint a lázat nem csillapítják, mert az nem egy veszélyes dolog, hanem segíti a gyógyulást. Nem nézegetik és izgulják túl a mért testhőmérsékletet, hogy mi hány fok, hanem egyszerűen a közérzetet figyelik, és az alapján adják a lázcsillapítót. Éles váltás volt látni, hogy ott nem tömik a gyerekeket lázcsillapítóval, mint itthon, ahol 38 foknál sok helyen rutinszerűen belevágják a gyerekbe a gyógyszert. Arról nem beszélve, hogy mi Magyarországon szeretünk mindent a gyerek fenekébe dugdosni, például lázcsillapítót. Aki szerint jó érzés a kúp, az nyugodtan próbálja ki felnőttként.

Én is abban a hitben éltem még akkor, mint a legtöbb magyar orvos, hogy a kalciumot allergiában is érdemes adni, mert hatásos. Sosem felejtem el, teljesen ledöbbentek, egymásra néztek, majd úgy néztek rám, mint egy gyakorló idiótára. „Sorry, calcium???" Egyszerűen nem értették, honnan szedtem ilyen zagyvaságot, hogy kalciumot kéne adni egy ilyen gyereknek.

A kalcium használatát allergiás reakciók esetében Angliában nem nézik jó szemmel Forrás: Thinkstock

A hazai kórházi higiéniás állapotok messze elmaradnak a nyugatitól.

Ég és föld, amit Magyarországon láttam infekciókontroll címén, az külföldi szemmel nézve botrányos, nem csoda, hogy olyan sok a kórházi fertőzés. Korábban nem gondoltam volna, hogy például az is számít, milyen anyagból van a nadrág, farmer anyagú ruhát például tilos hordani gyerekosztályon is Angliában. Még azt is ellenőrzik, milyen típusú fülbevalót hordanak az orvosok – a levegőben sodródva egyes baktériumok megtapadhatnak a fülbevalón, odanyúlunk vakarózni, és már visszük is át a gyerekre egy vizsgálat alkalmával. Köves fülbevaló, lógó fülbevaló tiltott.

Az interjú után nem telt el sok idő, mire a hazai gyermekgyógyászati szakmai vezetői egy közleményben közösen reagáltak a doktornő szavaira. Nyilatkozatukból mi most egy részletet emelnénk ki:

Hazánk összességében nincs elmaradva e területen: a szakorvosképzés, a kötelező továbbképzési rendszer és a szakmai protokollok a legújabb tudást tartalmazzák, és a gyermekeket gyógyító intézmények, praxisok is folyamatosan, bár változó gyorsasággal újítják meg gyakorlatukat. Szakorvossá ma csak az válhat nálunk, aki a legújabb ismereteket alkalmazza. Ezért egyértelműen leszögezzük, hogy nem állja meg a helyét és egyoldalú általánosítás a magyar gyakorlatot korszerűtlennek, az európai átlagnál elmaradottabbnak nevezni. A szakorvosképzés befejezése előtt más országba települt kolléga itthon nem tehetett szert arra a komplex ismeretre, amely jellemző és elvárt a magyar gyermekorvosoktól, és néhány év alatt nem kaphatott átfogó képet a hazai gyermekorvoslásról. Az általa általános hazai gyakorlatként leírt megoldások a valóságban egyediek, és nincs szakmai támogatottságuk, ezekkel itthon is megbukna a gyakorlati és az elméleti vizsgákon, és nem tudna csecsemő- és gyermekgyógyászati gyakorlatot folytatni.

A közleményben tehát azt is a doktornő szemére vetették, hogy valószínűleg nem ismeri a magyarországi gyakorlatot, és hogy az általa említett megoldások a valóságban egyediek, nincs szakmai támogatottságuk, és ezekkel az eljárásokkal itthon is megbukna a gyakorlati és az elméleti vizsgákon.

A doktornő szemére vetették, hogy valószínűleg nem ismeri a magyarországi gyakorlatot Forrás: Thinkstock

Az orvosnő a támadások után is kitartott állításai mellett, és egy közleményben reagált a szakma kissé személyeskedő vádjaira.

Tájékoztatásul közlöm, hogy angliai munkámat többször megszakítva, az itthoni szakképzési rendszer követelményeinek eleget téve 2013. november 20-án, a Nemzeti Vizsgabizottság előtt szakvizsgát tettem, és így csecsemő- és gyermekgyógyászatból szakképesítést szereztem. Külön kiemelném, hogy gyermekgyógyászati szakképzésem alatt soha, egyetlenegyszer sem buktam meg, szakvizsgámat első alkalommal sikeresen letettem. Továbbra is fenntartom azt, hogy Magyarországon sajnos még mindig számos olyan elavult terápiás irányvonal létezik, (pl. lázcsillapítás, a kalcium indokolatlan, rutinszerű használata allergiában, túlzottan sok szájon át, valamint intravénás formában adott antibiotikum adása stb... melyek az Egyesült Királyságban nem állják meg a helyüket. Mellékelem a Nemzeti Vizsgabizottság által kiadott szakvizsga-bizonyítványomat.

Krisztinát sokan azzal támadták, hogy lenézi a hazai egészségügyet, és hogy túlságosan idealizálja a nyugati kórházakat, holott (voltak akik személyes példájukat felhozva állították) ott sem kolbászból van a kerítés. A doktornő beszámolójából azonban azt kellene megérteni, hogy egyáltalán nem állította, hogy a nyugati rendszer tökéletes lenne, sőt az interjúban mesélt is a kinti egészségügy hibáiról, valamint egyáltalán nem azért mesélt tapasztalatairól, hogy azzal megalázza az itthoni kollégákat.

A cél a haladás, fejlődés lenne, és ha hibák vannak a rendszerben, azt igenis be kellene látni, éppen azért, hogy javítani lehessen rajtuk. Hiszen a cél mindenki számára közös kellene, hogy legyen: a minőségi betegellátás.

Elvándorlás és kiöregedés

Az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ adatai szerint az orvoselvándorlás által leginkább sújtott területek az aneszteziológia és intenzív terápia, belgyógyászat, háziorvostan, sebészet, csecsemő- és gyermekgyógyászat, valamint szülészet-nőgyógyászat. És bár a magyar háziorvosok körében valamelyest csökkenőben van a külföldre távozók száma, ennek a legfőbb oka az, hogy a háziorvosok és különösen a házi gyermekorvosok átlagéletkora még az orvosszakmán belül is magas: ötvenhat, illetve ötvenhét év. A mintegy ötezer házi gyermekorvos közül százhuszonöten már a hetvenes éveikben járnak.

A házi gyermekorvosok átlagéletkora még az orvosszakmán belül is magas Forrás: Thinkstock

De dr. Szakács Krisztinát nemcsak a szakma támadta kijelentései miatt, az interjúja alatt valódi kommentháború bontakozott ki.

A szakmai nyilatkozatok és az emberek hozzászólásai viszont kicsit paradox helyzetet teremtettek. Míg ugyanis az orvosi szakma a nyilatkozatában azt állította, hogy a Krisztina által felhozott példák (kalcium, lázcsillapítás... stb.) "a valóságban egyediek, nincs szakmai támogatottságuk", addig a hozzászólók dühödten álltak ki ezen jól bevett terápiás gyakorlatok védelme mellett.

Tehát, míg a szakma szerint például a kalciumos allergiakezelés egyedi és egyáltalán nem általános eljárás, addig az ország különböző pontjairól író hozzászólok kardoskodtak a kalciumos kezelés létjogosultsága mellett.

Calciummal kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg, hogy pezsgőtabletta formájában nálam csökkenti a tüneteket és amikor a fiam pici volt és megcsipte a darázs a vénás injekció mentette meg az életet.

Akkor mégis miért válik be gyakorlatban? Mellesleg akkor a Kútvölgyi kórház orvosai is tévedésben voltak amikor infúzióban kaptam kalciumot allergiás reakció kivédésére?

A siófoki kórházban nekem is calciumot adtak intravénásan és "csodamód" hatott. Szerintem ez nem hit kérdése, hanem kémia.

Nagyjából ugyanez a helyzet a lázcsillapítással kapcsolatban is. A témáról egy gyors közvélemény-kutatást is végeztem az ismerőseim, munkatársaim körében. Az elmondottak alapján pedig annyit tudtam leszűrni, hogy az ország különböző pontjain élő, egymástól független családoknál bizony még ma is általánosnak számít a lázcsillapítás, különböző jól bevált módszerekkel. Sokan arról sem tudnak, hogy 2011 óta egyébként hazánkban is az a szakmai irányelv, hogy lázat nem kell csillapítani, csak lehet és ajánlott akkor, ha a gyermek közérzete rossz. A hivatalos, holland Háziorvosi Társaság jelenleg is érvényes tájékoztatója szerint:

„A láz nem veszélyes (a magas láz sem), pusztán a láz miatt nem kell aggódnunk, s a lázat kezelni sem kell, a testhőmérsékletet nem szükséges gyógyszerrel csökkenteni. Amint a betegséget szervezetünk leküzdötte, a testhőmérséklet is csökkenni fog. Három hónaposnál idősebb gyermeknek, ha nagyon rosszul érzi magát vagy fájdalma van, adhat paracetamolt."

Hazánkban is az a szakmai irányelv, hogy lázat nem kell csillapítani Forrás: Thinkstock

És mi a helyzet a lázgörccsel?

A lázgörcs elnevezése is megtévesztő, jobb volna fertőzés által provokált görcsnek nevezni, hiszen a háttérben működő bonyolult biokémiai és élettani folyamatok okozzák a görcsöt, nem a gyorsan felszökő láz vagy magas testhőmérséklet. Minden tankönyv, orvosi szervezet és szaktekintély egyetért abban, amit rengeteg vizsgálat is igazolt: a lázcsillapító semmilyen hatással nincs a „láz"görcsre, sem megelőzni, sem megszüntetni nem lehet vele. Sajnos régen mást gondoltak erről, ezért napjainkban is sok orvos javasolja lázgörcsön átesett gyermeknél már hőemelkedés esetén a korai lázcsillapítást – de ez hibás gyakorlat. Az egyszerű lázgörcs egyébként bár tényleg egy rémisztő, de egy nagyon jóindulatú tünet, amely rendszerint néhány perc alatt magától megszűnik – nem kell hűteni vagy lázcsillapítót adni a gyermeknek. További információkat itt olvashatsz.

A hagyományokon alapuló, mára már elavult terápiás gyakorlat tehát - még ha a szakma tagadni is próbálja - a betegek között igenis él, és meglehetősen elterjedt.

Ha pedig ezeknek a bevett gyakorlatoknak valóban nincs szakmai támogatottságuk, akkor az egészségügy, az orvosok feladata lenne a felvilágosítás, az emberek helyes irányba terelése.

Juli, 32 éves, édesanya

Gyerekkoromban én is voltam magas lázzal kórházban, akkor hideg vizes lepedőbe csavartak egy egész éjszakára. Borzalmas volt, rémálmaiban jönnek vissza ezek az emlékek. Én a tízéves kislányomnak viszont már csakis akkor csillapítom a lázát, ha a közérzete rossz, mivel utánanéztem, és tudom, hogy a láz maga a szervezet reakciója a benne lévő vírusok legyőzéséhez. Plusz talán a gyerekkori rossz tapasztalatom miatt sem vagyok híve a lázcsillapításnak. De egy klasszikus náthával vagy köhögéssel nem is nagyon szoktunk gyermekorvoshoz fordulni. Szerencsére a lányom nem beteges, kórházban sem volt a születése óta, és semmiféle speciális ellátásra sincs szükségünk. Néhány éve vittem el egy magánklinikára allergiavizsgálatra, ahol horror összeget fizettem, és elsőre nem sikerült eltalálniuk a vénáját a vérvételhez...