„A vonzó ajkak érdekében mondj kedves szavakat. A kedves szemekért keresd a jót az emberekben. A karcsú alakért oszd meg ételed az éhezőkkel. A szép hajért hagyd a gyermeknek, hogy ujjaival végigsimítsa naponta. A lelki egyensúlyért sétálj azzal a tudattal, hogy sohasem vagy egyedül.”
Az elegancia az egyetlen szépség, amely soha nem fakul.”
Mindenkinek megvan a maga stílusa, és ha ezt az ember megtalálta, igenis, ragaszkodjon hozzá.”
„Hiszek a rózsaszín világban. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb kalóriaégető. Hiszek a csókban, lehetőleg sok csókban. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, amikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul. Hiszek abban, hogy a boldog lányok a legcsinosabbak.”
Egy nő szépsége nem a ruháiban, nem az alakjában vagy a frizurájában rejlik. A nő szépségét a szemében találod, mert a szem bejárat a szívhez, ahol a szeretet lakozik.”
„A férfi, aki vonz engem, lehet magas vagy alacsony, szőke vagy barna, jóképű vagy kevésbé jóképű. A vonzó külső egymagában nem feltétlenül van hatással rám. Ha egy férfi rendelkezik azzal a meghatározhatatlan tulajdonsággal, amelyet nem tudok másként hívni, mint melegség vagy vonzerő, akkor jól fogom érezni magam mellette.”
A nő szépsége a lelkéből tükröződik: abból a törődésből, amit szerető szívvel ad.”
Audrey Hepburn élete a filmvásznon túl
Habár sokan így gondolták, a színésznő élete nem a fényűző luxusról és boldogságról szólt. Főleg nem gyerekkorában. Élete legtragikusabb élménye volt, amikor édesapja elhagyta őket, majd kitört a háború, ami meghatározta a kis Audrey fiatal éveit. Az éhezés, a félelem, a haláltól való rettegés egész további életére hatással volt. Nem véletlen, hogy amikor felkapott színésznővé vált, akkor sem vesztette el érzékenységét az árvák és éhezők iránt. Felhagyva a színészkedéssel pedig már kizárólag csak a jótékonykodással foglalkozott.
Az Unicef nagyköveteként rengeteg országba – Etiópiába, Ecuadorba, Vietnámba és Bangladesbe – is elutazott, hogy felhívja a figyelmet a szenvedőkre és éhezőkre, és reményt adjon a gyerekeknek. John Isaac ENSZ-fotós így nyilatkozott egyszer: „Gyakran megesett, hogy olyan gyerekeket ölelt magához, akiket beleptek a legyek. Soha nem láttam még ehhez hasonlót, más ember hezitált volna, de ő gondolkodás nélkül megölelte őket. A gyerekek szerették a kezét fogni, megérinteni őt."
További inspiráló történetekért kattints ide!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.