Peller Mariann az igaz szerelemről mesélt

Mi az? Ha keresed-kutatod mindenhol, minden eszközzel, biztos nem talál rád. Ha nagyon akarod, ő nem akarja. Cserébe a legváratlanabb pillanatban, mint a villámcsapás, berobbanhat az életedbe, megbabonáz, és többé nem szabadulsz.

Tatár Csillával a műsorom során erről is beszélgettem, és elmondta, hogy talán az lehet a nyitja egy igazán boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatnak, hogy ne akarja az ember jól csinálni, egyszerűen magától kell hogy működjön a dolog, mert a sors egymásnak rendelte őt és második férjét, Balázst. Mi sem bizonyítja jobban, hogy ez a házasság az égben köttetett, mint az, hogy miután Csilla és első férje három éven át próbálkoztak a gyerekvállalással, és nem sikerült, Balázzsal egyetlen hónap alatt megtörtént a csoda, és kilenc hónap múlva már a karjaiban tarthatta a kisfiukat, Milánt.

Elgondolkodtam, mik is lehetnek a jelei annak, ha tényleg sorsszerű (vagy nevezhetjük karmikusnak is) a kapcsolat, amely ránk talált? Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a társam, szerelmem, szülőm és gyerekem, cinkosom és mindenem egyben a férjem, Gyuri.

A karmikus kapcsolatok ugyanakkor felismerhetőek az avatatlan szem vagy szív számára is, nem kell hozzá különleges érzék, ugyanis a lélek jó előre gondoskodik arról, hogy majd felismerje azt a bizonyos másik lelket.

2010-ben egy szakítás után két hónappal kártyát vetettem magamnak. Angyal kártyát. Ezt bárki használhatja, ha instant gyorssegélyre, biztatásra van szüksége. Újra és újra ugyanazokat a lapokat húztam ki a pakliból: a régi elengedése, valami új kezdete, irányváltoztatás, sorsszerű változások és Cupido, egy új szerelem ígérete. Az kizárt! Meg voltam róla győződve, hogy ez kamu. Mígnem a harmadik ilyen, esti kártyavetés alkalmával ott volt egy új kártya, amit azelőtt soha nem láttam, és ami beégett az agyamba: „ÚJ TÁRS – A találkozás lehetősége bizonyos. Isteni beavatkozásról van szó, amely katalizátorként működik, hogy lendületbe hozza imáid gyümölcsözésének folyamatát. Gondosan figyelj oda az új emberekre, akiket az életedbe küldünk. Fel fogod ismerni őket, hiszen ismerősnek tűnnek majd, kellemes és biztonságos érzést keltve.”

Hát, gondoltam, rendben, figyelem én... Egy hét múlva csörgött a telefonom, idegen szám. Az akkori Story TV főszerkesztője, Juni György mutatkozott be. Munkaügyben szeretett volna találkozni velem. Szívesen – mondtam én. Ő pedig hozzátette, hogy ő lesz az a magas fickó. Mire én: máris szimpatikus vagy! Én még nem sejtettem, nem éreztem semmi különöset, de Gyuri már igen. Utólag azt mesélte, hogy amikor meghallotta a hangomat a telefonban, az első gondolata ez volt: neki ilyen gyerek kell! És ha ilyen gyereket szeretne, akkor ezt a nőt el kell venni feleségül! – hogy juthatott ilyen eszébe egy vadidegenről? Állítólag a lélek jelzéseket iktat be leendő élete folyásába, amikből menet közben ráismerhet a sorsfordító jelentőséggel bíró emberekre vagy szituációkra. A hangom és ez a telefonbeszélgetés így működhetett Gyurinál.

Nekem más jelzés jutott. A szemei. Találkoztunk, kezet fogtunk, és beültünk ebédelni egy közeli helyre. Beszélgetés közben csak annyit éreztem, hogy ahogy összevillan a tekintetünk, megvan köztünk valamiféle mélyről jövő cinkosság, hogy azonnal értem, miről beszél, és ő is ért engem. Búcsúzásnál most először nem ajánlottam fel a két puszit, pedig többnyire fel szoktam. Csak kezet fogtunk, és őszintén mondtam, szívből örülök, hogy találkoztunk.

A következő munkaügyi találkozónkon megkérdezte, hogy érti ő a karrierdolgot, de mi lesz a családdal, lesz-e gyerekem? Mondtam, hogy persze, lesz kettő. Erre ő: benne vagyok! – és úgy nézett egy pillanatig, hogy láttam őt, és éreztem, hogy ismerem. De friss (nehéz, hosszú) szakítás után próbáltam óvatos lenni, és nem mertem komolyan venni. Ezután el kellett utaznia pár napra, majd én utaztam el két barátnőmmel – a szakítást kiheverendő... Gyuri pedig a nyaralásom minden egyes estéjén küldött egy-egy szerelmes e-mailt, olyan erős mondatokkal, hogy mindegyik elért a szívemig. Mire letelt az egy hét, visszafordíthatatlanul beleszerettem.

A reptéren várt egy szál vörös rózsával. Az autóban fogtam meg először a kezét, amikor odanyújtotta. Azóta nem engedtük el egymás kezét, és azóta nem szeretnénk egymás nélkül élni, és ha az égiek is segítenek, mi mindent elkövetünk, hogy a vállalt feladatainkat együtt oldjuk meg, ebben az életben.
Ez csak egy példa arra, hogy egy sorsszerű találkozás az egész életünket új pályára állítja. Nem szükségszerű, hogy a szerelem ilyen derült égből villámcsapásszerű legyen. Csilláéknál például több mint egy évnek kellett eltelnie, mire a két egymásnak szánt ember olyan élethelyzetbe került, hogy végre beteljesedhetett a kapcsolat. Mert bizony az időzítésen sok minden múlik.

Addig viszont érdemes dolgozni saját magunkon, mert ez az egyik alapja annak, hogy ránk találhasson, hogy egyre inkább tisztában legyünk önmagunkkal, és valóban nyitva legyen a szívünk.