Egy magyar drogkereskedő naplója – 3. rész; Visszatérés a legális életbe

Az, hogy kilépek, nos, nem önszántamból jutott az eszembe. Jó pár hónapja belekeveredtem egy nemzetközi drogcsempészhálózatba – tőlük vettem nagyobb mennyiségben. Igen, mint már mondtam, nekem is a fejembe szállt egy kicsit a pénz, és elkövettem azt a hibát, amit nem kellett volna; elkezdtem nagyobb tételben vásárolni, miközben kicsit elengedtem magam. Így kerültem ismét a rendőrség figyelmébe. Valószínűleg lehallgatták a telefonomat is, és megfigyelés alatt tartottak. Ez már kissé filmbe illő sztori, már az, ahogy próbáltak valamin rajtakapni.

„Egyszerűen kiszúrtam őket"

Gyanússá vált, hogy a házam előtt egyre több taxi áll meg vagy lassít rendszeresen. Elég sok embert ismerek ott a környéken, és ők is mondták, hogy gyakran látnak kocsikat az utcában, amiben emberek ülnek, mintha valakit figyelnének. Én ekkor óvatosabb kezdtem lenni, de még nem tudatosult bennem, hogy ez tényleg az. Senkit se vittek el a környezetemből, akik nekem dolgoztak, mindenki kint volt... ugyan miért figyelnének engem?

Az első, amikor beálltak a kocsim mellé, ott ültek, majd egy idő után továbbhajtottak. A második, mikor kijöttünk a lakásból egy ismerősömmel, és az utcán ott állt egy fickó, amikor ránéztünk, pánikszerűen elfordult, majd amikor tovább mentünk és visszanéztünk, egy fa mögül kukucskált, de még ekkor se esett le 100 százalékosan a dolog, kicsit fogyatékos módon kezeltem ezt. A lakásból azért elvitettem mindent. A harmadik eset, pár nappal később, éjszaka történt. Kicsit megcsúsztam aznap - be voltam kokainozva -, odaültem az ablakhoz a sötét lakásban, és figyeltem az utcát. Láttam, hogy áll a ház előtt egy kisbusz, amikor elment mellette lassan egy taxi, bekapcsolta a vészvillogóját. Egy üres busz nem csinál ilyet, szóval ült benne valaki. Ez akkor ott nekem abszolút megvilágosodás volt.

„Az a bizonyos helyzet"

Egyik este egy barátomnál voltam, amikor hívtak a szüleim, hogy ott vannak náluk a rendőrök, és át akarják kutatni a pincét, mert egy zöld lopott táskát keresnek. Ami végül is jogos volt, mert abban a nagy táskában elég sok minden volt, szóval biztos, hogy látták, amikor ezt átviszem - ha lett volna valami bizonyítékuk arra, hogy mi van benne, akkor tuti, hogy feltörik a pincét. A családomon keresztül próbáltak beugratni, hátha odamegyek, elhozom a táskát, és menet közben elkapnak. Ezt azonban benézték.

Annyi mákom volt, hogy a barátomnál volt több cimborám is, a brigád egy része, és végül ők beültek egy taxiba, átmentek, mondtam nekik, hogy mindent dobjanak ki, húzzanak le a szüleimnél a vécén. De az ismerősömék kivettek mindent a táskából, eldugták maguknál a több zacskó ecstasy tablettát, és visszaszálltak a taxiba. Mákjuk volt, mert ha a táskával jönnek ki, tuti elkapják őket, de így ismeretlenként nem tettek semmit.

Elhozták oda, ahol voltam. Amikor megláttuk őket, mondtuk, hogy kik azok a hülyék, akik kisétának 3000 ecstasy tablettával egy olyan helyről, amit rendőrök figyelnek. Ha megfognak vele, azonnal több év ugrik az életedből. Tanakodtunk, hogy mit csináljunk, végül arra jutottam, hogy lehúzom a vécén. Nagykeráron ez olyan 1,5 millió forint volt. Könnyen jött, könnyen ment.

Közben azon röhögtünk kínunkban, hogy még a végén eldugul a vécé, közben jönnek a rendőrök, a tabletták meg úsznak a fürdőszobában. Szóval, ha kopogtatnak, és akkor kezdjük el, esélyünk se lett volna.

„Akkor ott leálltam"

Ebből az ügyből sose lett semmi. Gondolom, nem tudtak tetten érni, vallomásuk meg nem volt ellenem. De akkor úgy döntöttem, leállok. Bevallom, a 14-15 év alatt sosem éreztem veszélyét annak, hogy lebukhatok. Egyetlenegyszer hibáztam nagyot, még az elején, hogy egy embert magamra haragítottam. Most is jól csináltam mindent, csak épp rossz emberrel üzleteltem, nagyobb tételben. Később kiderült, hogy ő tudta, hogy figyelhetik, de nem szólt senkinek a környezetében az idióta, így kerültem én is a képbe. Gondolom, még megfigyelnek egy ideig, ezért hagytam abba ideiglenesen, és ha nem muszáj, akkor nem is fogom folytatni.

A jövőbeli tervek

Most van elég pénzem, megélek belőle még jó pár hónapig. Szeretnék valami legális vállalkozásba kezdeni, van hozzá tőkém. Ha egy illegális üzlet ilyen jól ment, egy legális ennél csak könnyebb lehet. Megnézem, milyen így élni, biztos jó. Ha összejön belőle havi 6-800 000, akkor végleg kiszállok. Ha nem, újrakezdem. Van olyan nevem, hogy bármikor visszatérhetek, és szinte ugyanarról a szintről folytathatom, ahol abbahagytam.

Eddig is lett volna lehetőségem belevágni egy törvényes vállalkozásba, de azzal dolgozni kell, ezzel meg nem. A drogkereskedelem a lusta embereknek való, akik szeretnek sok pénzt keresni. Kell hozzá kapcsolati tőke, tervezés, idő, szóval, ha valaki 30 évesen akar belevágni, annak ez nem fog menni. Persze ez sem hullik senki ölébe, nem úgy néz ki a dolog, hogy „Hahó, itt vagyok, menő dealer akarok lenni, nyugodtan megbízhattok bennem!"

Most is ugyanúgy hozzá tudnék jutni bármihez. De szerintem pont jókor jött ez az ügy, hogy kényszerből le kellett állnom. Az igazság az, hogy csinálod, csinálod, rengeteget kockáztatsz, és miért? Egy jó cipőért, egy jó autóért, menő utazásért? Jól hangzik, meg minden, de amikor ott vannak a rendőrök és be akarnak vinni, akkor az nem poén. Elég nagy kettőség ez a dealerkedés. Én így ennyi év távlatából pénzforrásnak nevezném, persze az elején még örömforrás volt. Az, hogy igazából bármelyik üzletbe bemehetsz - van olyan pólóm, ami 160 ezerbe került, tetszett, megvettem, nem érdekelt -, bármilyen utat ki tudsz fizetni, egy ideig boldoggá tesznek. Utána viszont már a luxus természetessé válik, és nem okoz akkora örömöt, mint régen.

Az azért nem rossz pénz. Végül is, ha azt nézzük, ez is csak egy üzlet, egy illegális üzlet, amiért sok évet kaphatsz.