Készíts álomfogót a hálószobába

Az ojibwa törzs hagyományát később több indián törzs is átvette, széles körben pedig az 1960-as, '70-es években terjedt el. Ekkor már több volt, mint eredeti rendeltetése: az indián törzsek egységes szimbólumává vált. Eredetileg fűzfából készült karika volt az alapja, a belső, hálószerű részét pedig állati ínból vagy fonalból készítették. A díszítéséhez személyes vagy éppen szentelt tárgyakat használtak: gyöngyöket, köveket, madártollakat.

A háló jelentőségének kétfajta értelmezése van. Az egyik azt mondja, hogy a hálóba beleragadnak a rossz álmok, míg a jók átjutnak rajta, így elérnek a gyerekekhez. A másik éppen úgy magyarázza, hogy a hálóban megragadnak a jó álmok, amelyek a tollakon, zsinórokon keresztül eljutnak az alvó gyermekhez, míg a rossz álmok tovaszállnak.

Manapság szinte minden bizsuárusnál is megtalálhatóak ezek az egykor fontos törzsi tárgyak. Nem tanácsolnánk, hogy a tömeggyártás végtermékeként szerezd be az álomcsapdát, inkább készítsd el magad, vidd bele saját rezgéseidet és saját kultikus tárgyaidat. Használd fel nagymamáid vagy anyukád fonalait, gyöngyeit, csipkéit.

Amire alapvetően szükség van az elkészítéséhez, ez egy fa- vagy fémkarika, és fonal vagy madzag, amivel körbetekered a karikát. Ezen túl szükséged lesz mindenféle szalagra, esetleg tollakra és gyöngyökre. Utóbbiakkal a karikáról lelógó szalagokat is díszítheted, de a hálóba is illesztheted őket. A hálót kétféleképpen készítheted el. Vékony fonallal ráapplikálhatsz egy aprócska csipketerítőt, ami egy nyugati újítás, de kétségtelenül nagyon jól néz ki. Különösen akkor érdemes ezt kipróbálni, ha van olyan csipke, amihez kötődsz, így pozitív érzelmekkel és emlékekkel ruházhatod fel az álomcsapdádat.

A hagyományos a kötözős, csomózásos módszer, amit szintén nem nehéz elsajátítani. Ebben a videóban jól látszik a mechanizmus:

Hasonló módszerrel készíthetsz például hold mintájú hálót is, ami szintén nem teljesen autentikus.