Így szenvedtek az első világháború után a csecsemők és kisgyermekek Magyarországon

Az első világháború Magyarországon rengeteg emberáldozattal, erősen károsított infrastruktúrával, az alapvető közegészségügy egyre rosszabbodó ellátásával ért véget. Ami azonban a legrémisztőbb volt, az a születésszám csökkenése, és ezzel párhuzamosan a csecsemőhalandósság növekedése, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy minden negyedik-ötödik gyermek meghalt még első születésnapja előtt. Ez volt az, ami sürgetővé tette az anya és csecsemővédelmi munka területén a hatékony és gyors beavatkozást.

Ezek álltak a nagyfokú gyermekhalandósság hátterében

A csecsemőhalálozás multifaktoriális, azaz sok tényező hatására létrejövő jelenség, melyben egyaránt szerepet játszanak biológiai és társadalmi tényezők. Jellege és időpontja alapján megkülönböztetünk veleszületett (endogén) és szerzett (exogén) okokat. Tehát abban, hogy életképes, egészséges kisbabát szüljön egy nő, fontos szerepet játszik a fogantatás előtti állapota, a várandósság időszakában őt ért hatások és a szülés körülményei. Mit értünk ezalatt? Például a kielégítő táplálkozást, a megfelelő vitamin és tápanyag bevitelt, testi épségét nem veszélyeztető munkakörülményeket – fizikai és vegyi értelemben –, a szülés steril, komplikáció esetén felkészült levezetését. Ez a háború sújtotta országunkban sajnos sok esetben nem teljesült.

Az anya életvezetése, kulturáltsága, továbbá a számukra nyújtott szociális és egészségügyi ellátás színvonala, valamint igénybevétele is nagyban közrejátszott abban, hogy a gyermek megérte-e a 3-4 éves kort. A csecsemőhalálozás okai között szerepelt: emésztőszervi- és légúti fertőzés, a helytelen táplálkozással összefüggő gyomor- és bélhurut, a nem megfelelő lakhatás, ruházat következtében fellépő tüdő- és mellhártyagyulladás, kanyaró, himlő... stb.

Ezek a lépések segítették elhárítani a csecsemők és gyermekek kritikus veszélyeztetettségét

Számtalan program tett azért, hogy az itthon lévő állapotokon javítson, mint például az Amerikai Gyermeksegélyező Akció, az Országos Gyermekvédő Liga akciója, Országos Magyar Diáknyomorenyhítő Akció, Amerikai Vöröskereszt Anya- és Csecsemővédő Akciója, melyek a csecsemőktől az egyetemistákig minden réteget megcéloztak. A legnagyobb hazai sikernek azonban egy olyan kezdeményezés számított, mely máig védi és segíti az anyákat, valamint gyermekeiket.

Sok haladó gondolkodású orvos, arisztokrata és politikus ismerte fel és támogatta az anya-, csecsemő- és gyermekvédelemre irányuló segítő munka szükségességét. Így alakulhatott meg 1915. június 13-án az Országos Stefánia Szövetség, mely védnökéről, gróf Lónyai Elemérné Stefánia hercegasszonyról kapta nevét. A Szövetség keretében indult útjára a magyarországi védőnői munka, mely a maihoz képest jóval nagyobb feladatot rótt az ellátásban résztvevőkre. Ennek oka egyszerű, az anyák helyzete rosszabb, várandósággal, csecsemőgondozással kapcsolatos tudásuk, a belefektethető energiájuk pedig jóval kisebb volt.

Ezt remekül szemléleti az a kis tájékoztató füzet is, mely az Amerikai Vöröskereszt Anya- és Csecsemővédő Akciója keretén belül került minden frissen szült nő kezébe. Ez az édesanyákat olyan dolgokra figyelmezteti, mint a rendszeres fürdetés, a tiszta lakás és a friss levegő fontossága, valamint a tipegőkre leselkedő veszélyek minimálisra csökkentése a lakásban. Azt gondolnánk, hogy ezek maguktól értetődő elvárások az anyák részéről, de a ma már furcsának, sőt bizarrnak ható szövegek és képek mögött ennek jelentőségteljes cáfolata üt át.

Már a Csecsemőink követelései kiadvány borítója is rengeteget elárul a csecsemők és kisgyermekek aktuális helyzetéről.

Ebben többek között arra hívták fel az anyák figyelmét, hogy:

• fogzáskor ne engedjék a gyereket kulcsot rágni, a fertőzés és fulladás veszély miatt
• rendszeresen vágják a körmeiket, hogy az alatta lévő kosz ne okozzon betegséget
• ne etessék anyatej helyett tehéntejjel a babákat
• hívják ki időben az orvost, ha beteg a gyermek, ne házi „varázsszerekkel" próbálják meggyógyítani
• ne puszilják szájon a csecsemőket, megvédve őket így a különböző „kórságoktól”
• engedjék ki gyermekeiket rendszeresen a lakásból játszani, hogy napfényhez és friss levegőhöz jussanak
• zárják el a vegyszereket – például a lúgkövet – úgy, hogy ahhoz gyerek ne férhessen hozzá

Köszönettel tartozunk sok szervezetnek, a szociálisháló erősödésének, de elsősorban azoknak a védőnőknek, akik fáradtságos és lelkiismeretes munkájukkal és kitartásukkal, immár 103 éve segítik az édesanyákat.

Források: A csecsemőhalandóság és az anyai halálozások alakulása századunkban – Gárdos Éva, Joubert Kálmán, 100 éves a védőnői szolgálat - Kahlichné Prof. Dr. Simon Márta