Már 30 éve a miénk a "vasárnapi esély"

László, gyermekkori éveinek jelentős részét töltötte a tévéstúdióban, szinte a stúdióban „nőtt fel". Milyen volt kamaszként belelátni a Hatoslottó sorsolásának kulisszái mögé?

Marczali László: Mióta az eszemet tudom, anyámmal járok mindenhova, a televíziózás tehát gyerekkori szerelem. Amíg az osztálytársaim buliztak, addig nekem az volt a program, hogy anyuval a tévébe, vagy vidéki lottósorsolásokra megyek. Ennek következménye, hogy tizenöt éves koromban elkezdtem asszisztensként dolgozni a műsorban, és azóta is imádom.

Bay Éva: Mi állandóan együtt voltunk, nagyon összetartó család vagyunk a mai napig. Jó érzés, hogy ott volt, bár néha kritikus hangon szólt hozzám a maga aranyos módján, hiszen mindig azt akarta, hogy a legjobb és legszebb legyek. Tökéletes szimbiózisban éltünk mindig.

A közösen, stúdióban eltöltött évek során óhatatlanul elles az ember bizonyos szakmai trükköket, fogásokat. László, mit tanult az édesanyjától? Ellátta-e Éva tanácsokkal, tippekkel, hogyan lehetne méltó utódja?

M.L: Nem is feltétlenül a műsorvezetés, amit eltanultam tőle, ugyanis történt egy generációs váltás, a mai televíziózás egészen más, mint amit anyu csinált. Én inkább ez emberekhez való viszonyát sajátítottam el, azt a fajta udvariasságot, feladatokhoz való hozzáállást, emberséget, és tiszteletet tanultam el, amit anyu mindig képviselt. A mai napig megnézzük egymást a tévében, és utána ezt mindig alaposan átbeszéljük, jót és rosszat egyaránt. Mindig is szerettem volna televíziózni, a média világa mindig is közel állt hozzám, gyerekkori álom volt anyu nyomdokaiba lépni, hogy a Hatoslottót vezessem.

B.É.: A fiam, Luigi (László ismert beceneve – a szerk.) amikor lehetőséget kapott arra, hogy egy casting során megmutassa, mit tud, mintha ezer éve ezt csinálná, könnyedén megoldotta a feladatot, így övé lett a munka. Mindig megnézem őt a televízióban, de manapság már főként azért, hogy lássam, ugyanis már külön élünk.

A Hatoslottó műsorvezetése gyakorlatilag anyáról fiúra szállt. Hol érhetők tetten a családi vonások, mozdulatok, szófordulatok tekintetében, esetleg moralitásban?

M.L.: Ugyanazt a nyitottságot próbálom képviselni, ugyanúgy kommunikálni, ahogy azt tőle láttam, tőle tanultam.

B.É.: Morális szinten nagyon szilárd és családközpontú alapokkal rendelkezünk, valamint a humor, a nevetés családi vonás.

Milyen szerepet játszik az életükben a szerencse? Szerencsésnek tartják-e magukat?

B.É.: Életemben összesen kétszer volt négytalálatos szelvényem, valamint apukám álmodott számaival, három alkalommal volt hármasom és néhány kettesem. Egészségesek vagyunk, mindig van annyink, amiből élhetünk egy boldog életet: ez az én szerencsém.

M.L.: Én is szerencsésnek tartom magam, de nem pénznyeremények terén, hiszen szintén négyes volt az eddigi a legjobb találatom, annak ellenére, hogy minden héten feladok egy szelvényt, hősiesen. Nagyon szerencsés pillanat ez a mostani az életemben; tavaly év végén, a munka terén mertem egy olyat váltani, amitől tartottam, de bebizonyosodott, hogy, ha egy ajtó bezárul, akkor egy másik kinyílik. A magánéletemben is boldog időszakot élek meg jelenleg.

30 év hosszú idő. Mit gondolnak, mi a Hatoslottó, és az effajta szerencsejátékok sikerének a titka?

M.L.: Szerintem nem az a lényeg, hogy megnyerje az ember a főnyereményt, amire hétről hétre lehetőség adatik, hanem maga az élmény a kulcs, hogy egy lottószelvénnyel megvesszük annak a lehetőségét, hogy eljátsszunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha... A tevékenységet elalvás előttre ajánlom. Ami a Hatoslottó előnye, hogy a „nagytestvér," Ötöslottóhoz képest nagyobb eséllyel található el a nyertes számsorozat. A szlogen sokáig a „vasárnapi esély" volt. Ha az ember nem nyert szombaton, van még egy lehetősége vasárnap. Ezt természetesen én is heti szinten megteszem.

B.É.: Az emberek azt hiszik, hogy a gazdagság mindent megold, pedig nem.

Terveznek valami különlegeset a jeles évforduló alkalmából?

M.L.: Természetesen, a születésnapi adás meglepetésekkel lesz tele. Sajnos ennél többet nem árulhatok el, érdemes lesz nézni a Hatoslottó sorsolását november 4-én délután.

Mi a kedvenc történetük, ami a Hatoslottó sorsolásához kapcsolódik?

M.L.: Az egyik legtöbbször idézett történet, amikor egy számhúzó bácsi annyira lámpalázas volt, hogy bement a gömbhöz, majd húzás nélkül továbbment, úgy kellett visszahívni a színpadra. Az egyik legizgalmasabb emlékem, mikor anyuval volt egy közös szelvényünk, a húzási sorrend stimmelt. Két dolog futott át az agyamon: elmondom a saját hat számunkat és nyerünk több mint nyolcszázmillió forintot, a másik, hogy szintén bejön mindegyik szám, de a kereső nem mutat telitalálatos szelvényt, mert anyu elfelejtette feladni azt. De aztán végül maradt a hármas. Emlékszem továbbá egy számhúzóra, aki – a korábbi szabályokhoz mérten, – az egyes számot húzva, annak hatszorosával, a mindössze hatezer forintos nyereménynek furcsamód örült. Kérdeztem tőle, hogy mégis miért a szokatlan viselkedés, és kiderült, hogy ezzel a számmal lett ötös találata.

B.É.: A számhúzók gyakran leptek meg néhány aprósággal, volt, aki süteménnyel készült, esetleg helyi borral, csipkét kötött, csokit, bonbont hozott. Úgy éreztem, szerettek.