Apa csak a szemétért felel? – így vélekednek a magyarok a házimunka felosztásáról

A Zewa idén szeptemberben 200 fő bevonásával végzett online felmérésének eredményeit vesszük alapul. Ez ugyan messze nem fedi le a lakosságot, ugyanakkor így is igen érdekes dolgokra világít rá.

Ami szinte döbbenetes egy olyan században, ahol a nők ugyanannyit dolgoznak, mint a férfiak, és a gyereknevelés java része is rájuk marad.

A megkérdezettek 97 százaléka egyetértett abban, hogy a szülői példa befolyásolja, hogy gyermekeink számára mi lesz természetes. 87 százaléka pedig úgy tartja, fontos, hogy az otthoni feladatokból egyenlően vegyék ki a részüket a családtagok. Ennek fényében meglepő, ahogy ugyanezek a válaszadók a házimunka felosztását a saját családjukban látják: a nők ugyanis válaszaik alapján kétszer annyi feladatot végeznek, mint a férfiak. Akkor hogy is van ez? Tudjuk, mi lenne a helyes, de mégsem eszerint élünk.

7 esetben ez csupán a szemétlevitelt jelentette, 3 esetben ezen kívül még a mosogatás és az időnkénti rendrakás, vacsorakészítés is felkerült a képzeletbeli feladatlistára. Mindössze 2 pár mondta, hogy náluk nincs ilyen: mindig az végzi az aktuális házimunkát, akinek ideje vagy épp energiája van. Így tehát ha valamelyikük később ér haza, fáradt, beteg vagy épp a délutánt a barátaival tölti, akkor a másik mosogat, porszívózik, mos, tereget, rámol össze, főz – ebbe az is beleszámít, ha szendvicseket gyárt vagy pizzát rendel, tehát abszolút nem szuperhősökről, hanem hús-vér emberekről van szó. Ők azok, akik arra is rájöttek, azzal, hogy a nagyobb takarítási hadműveleteket – amelyek tipikus hétvégi elfoglaltságot jelentenek – közösen végzik, lényegesen gyorsabban túlesnek rajtuk.

Az eddig sem volt titok, hogy amit otthon látnak a gyerekek, az alapvető mintaként szolgál számukra. Így tehát fontos lenne, hogy azt lássák, anya és apa megosztják egymást közt a házimunkát, de még ennél is lényegesebb lenne, hogy ők is kivegyék a részüket belőle. Természetesen mindig csak az életkoruknak megfelelő feladatokat adva nekik, amivel nem csupán segítenek a felnőtteknek, de sikerélményt is szereznek. Fokozatosan lehet rájuk egyre több mindent bízni, de sose essünk át a ló túloldalára, tehát ne kisrabszolgaként tekintsünk rájuk.

Az egyenlőség tehát még mindig nincs teljesen jelen a négy fal között, ugyanakkor elindult egy igen erős hajlandóság. Már csak annyi lenne a dolgunk, hogy ezt a gyakorlatba is átültessük, és egy ilyen otthonban neveljük a gyermekeinket.