Dübörög a fesztiválszezon – így engedd útnak kamasz gyermeked

A fesztiválok olyanok, mint a kamaszkor: önkéntelenül is arra buzdítják az embert, hogy a határait feszegesse és korábban ismeretlen szituációkban próbálja ki magát. Míg a szülők otthon tövig rágják a körmüket, a fiatalok belevetik magukat a kontrollmentes, korlátlan szabadságba. Ha korábban mindig rövid pórázon tartottuk a szemünk fényét, felügyeletünk alól kiszabadulva könnyen hozhat meggondolatlan döntéseket. Ezt elkerülendő tanácsos már egészen kisgyermekkorától kezdve tudatosan olyan szoros és bizalmas viszonyt kialakítanunk gyermekünkkel, amelybe belefér, hogy megosszuk vele félelmeinket, aggályainkat és szülői „jó tanácsainkat” – amiktől a tinik többnyire persze igyekeznek távol tartani magukat. A szülő ugyanis csak akkor tudja nyugodt szívvel elengedni serdülő fiát, lányát egy többéjszakás buliba, ha tudja, a gyereknek jobbára helyén van az esze és felelős döntéseket tud hozni. Hiba azonban még így is kerülhet a gépezetbe.

A fiatal szervezet egy-egy fesztivál során gyakran akkora alkoholmennyiséggel találkozik, amely könnyen mérgezést válthat ki. Ez az állapot akkor következik be, amikor az ittas személlyel már nem lehet kapcsolatot létesíteni, kommunikálni, nem lehet felrázni. Ilyen esetben lényeges, hogy az illető mihamarabb orvosi segítséget kapjon. Ha ez megtörténik, 6–12 órán belül rendeződhet az állapota.

Bár elméletileg tilos kábítószert bevinni a fesztiválok területére, mégis bejuthat a rendezvényekre valamennyi kábítószer. Az ismeretlen összetevőjű drogok használata kiszámíthatatlan következményekkel járhat. Mivel a fiatalok szórakozás közben táncolnak, ugrálnak, pörögnek, gyakran nem isznak eleget. A kiszáradás pedig súlyosbítja a drogok – és az alkohol – hatásait. Ha valaki rosszul lesz a tömegben, csekély a valószínűsége, hogy bárki észrevegye, és segíteni tudjon, mert sötét van, a zene hangos, a tömeg nagy. Éppen ezért hangsúlyozzuk gyermekünknek, hogy mindig igyon elég vizet!

Éppen ezért soha nem lenne szabad a poharakat felügyelet nélkül hagyni. Persze könnyű ezt mondani, hiszen amikor egy fiatal épp ittasan kóvályog, nehéz még erre is figyelnie.

Mivel az alkohol oldja a gátlásokat, a koncertek könnyen végződhetnek egyéjszakás kalanddal. Ne legyünk prűdek és legfőképpen ne gondoljuk, hogy a gyerekünk nem szexel húsz- vagy harmincéves kora előtt. Álljunk nyitottan a nemiség témájához! Ne feltétlenül lebeszélni próbáljuk a fiatalokat a szexuális együttlétekről, inkább tanítsuk meg őket a felelős szexualitásra. Ha gyermekünk cikinek találja, hogy óvszert vegyen magának, vásároljunk mi neki néhány dobozzal, hogy ne csak a nem kívánt terhességtől védhessük meg, hanem a nemi betegségektől is.

Azért, hogy nyugodtabb szívvel engedhessük el gyermekünket bulizni, legyünk tisztában vele, kikkel tölti majd az elkövetkező napokat. Biztassuk arra, hogy lehetőleg minél több időt töltsön a barátaival és figyeljenek egymásra.
Mondjuk el, hogy ha kellemetlenül érzi magát egy helyszínen vagy helyzetben, bátran hagyja ott a fesztivált vagy kérjen segítséget! Minden fesztiválon lennie kell biztonsági szolgálatnak, amelynek munkatársai ügyelnek a bulizók testi épségére. Emellett egy orvosi stáb is készenlétben áll, hogy ellássa az esetleges sérüléseket.

Próbáljuk gyermekünket meggyőzni, csak annyi szeszt fogyasszon, hogy maradjon valamennyi kontrollérzéke, a tiltott szerektől pedig tartsa magát távol. A fesztivált megelőző beszélgetéseink során rémisztgetés helyett arra kerüljön a hangsúly, mire érdemes ügyelnie, hogy elkerülhesse a rázósabb helyzeteket és mit tehet, ha már megtörtént a baj, kihez fordulhat segítségért. Vázoljuk fel a lehetséges veszélyeket és azok elhárításának módjait.

Étel- és italmérgezés, egészségügyi határértéket túllépő zajszint, csikkek által okozott égési sérülés bármilyen buliban előfordulhat. Kötekedőkbe és rossz szándékú résztvevőkbe is bárhol belebotolhatunk. Ezek viszont mind olyan elemei a szórakozásnak, amelyeket nem igazán lehet elkerülni, ezért emiatt nem érdemes külön stresszelnünk sem magunkat, sem a gyermekünket.

Túlzó félelmeinket ne zúdítsuk rá, mert ezzel csak őt is szorongóvá tennénk. Hagyjuk, hogy érezze jól magát. Mi pedig ráérünk otthon lerágni a körmünket, míg haza nem ér.