Négy évvel ezelőtti gondolataival reagált Schobert Norbi szavaira Mosolyka

"Elképzelhetetlenek tartottam évekkel ezelőtt, hogy valaha ezt ennyire nyíltan fogom vállalni. Anno még a 'nagy' szerelemmel is csak sötétben bújtam össze, félve ki ne ábrándítsam. Ma már szeretem mikor férjem megsimogatja a hasam, vagy oly nagy szeretettel puszilja meg az oldalamon a kicsinek nem nevezhető gödröcskét. Szeretném vállalni, és másokat is erre biztatni, hogy a nem 'tökéletes' is tökéletes valakinek, de elsősorban önmagam elfogadása fontos. Elfelejtetni a hasonlítgatást, mert valóban nem egy címlapon megjelenő alakom van, és a legtöbb nőnek sem. Mégis két éve - már 6 - feleség vagyok, és társa egy nem is akármilyen helyes pasinak

Az elfogadás után következik a tett. A szégyen helyett, az állapotot egy kiindulópontnak tekintem, amit tettekkel, meg lehet változtatni. Elsősorban elhatározásom oka nem a külső javítás, sokkal inkább az életminőség javítása, a vele járó külalak változás csak ajándék. Szóljon ma a like mindazon nőknek, nőktől (és jófej férfiaktól) akik vállalják, hogy 'tökéletlenségükkel' együtt NŐK, mert a valóság nem a címlapon kezdődik."

Négy évvel korábbi gondolataim a fenti sorok, de azt gondolom épp aktuális magamat idézni. Sanyóval szoktunk beszélgetni arról is, hogy persze imádná, ha 'címlap' testem, kerek napbarnított fenekem lenne, ahogy én is. Teszek érte, ahogy tudok, de mikor először látott sem volt tökéletes alakom, sőt a deformitáson kívűl akad egy hurkám is a hasamon, ami azóta is részem még, de ahogy mondja: Ott és akkor a kisugárzásom fogta meg és így szeret, ahogy vagyok. Így kíván meg és ezzel a testemmel bújuk ágyba, ahogy ehhez a testhez bújva alszik és ébred fel. És igen - tudom nem kezdünk és-el mondatot, de most én igen - ő is én is megnézzük a formás csajokat/pasikat mert vonzó a szemnek, de én mégis az ő kezét szeretném fogni, szeretni, ahogy ő is viszont teszi ezt" - írta Fanni a Facebookon.