Élet karantén idején - típusok és problémák

Másfél hónappal ezelőtt még sokan nevethettek is azon, hogy milyen vicces lenne, ha mindenki otthon maradna. Talán még jó bulinak is tűnt az egész, hiszen ki ne örülne egy kis potya szabadságnak, tavaszi szünetnek. Most azonban, amikor bekövetkezett, amire valójában nem is számítottunk, s eltelt az első pár hét, nincs igazán kedve senkinek sem mosolyogni, mert bizony már mindenki érzi, hogy

Mint az életben sokszor, most is igaz, hogy elképzelés és valóság között óriási a különbség. Nincs ez másképp a „maradjotthon"-nal sem...

Ő az egyedülálló vagy párkapcsolatban élő típus, aki eddig minden reggel munkába indult. A „maradjotthon" bevezetésével sem esett kétségbe, eleinte még örült is a karanténnak és annak, hogy mostantól home office-ba vonulhat a szerelmével. Csak azzal nem számolt, hogy míg a munkahelyén csak a munkával kellett törődnie, addig otthon bizony az otthoni feladatok is rászakadnak. Például

vagy mivel jobban használja/használják a lakást, így takarítani is valószínűleg gyakrabban fog. Eleinte még recepteket nézegetett a neten és megpróbálkozott a karanténkifli sütésével is, aztán rájött, hogy pont a kovászkészítésre – mert élesztőt már sehol sem kapni –, gyúrásra, kifliformázásra szánt idő hiányzott ahhoz, hogy meglegyen a napi munkamennyiség. Mert hát a főnök attól még, hogy karantén van, követeli a számokat. Ugyanazokat a számokat, mint az irodában. Csak hát ott nem kell kiflit gyúrni és pörköltet főzni ebédre...

Ő a családos, dolgozó típus, aki szintén örült eleinte a karanténnak. Akár bejárt eddig dolgozni, akár otthonról végezte el a munkáját, most az lebegett a szeme előtt, hogy végre együtt lehet a család! Már látta is, amint délben összeülnek a közös ebédre – amiről eddig hétköznap szó sem lehetett – és

A kép idilli, ám ahogy az a túlságosan idilli képekkel lenni szokott, némiképp hamis. Sajnos ugyanis ő sem számolt pár dologgal. Például azzal, hogy bármennyire is szeretne a gyerekekkel lepkét kergetni a réten, azért mert otthon van, dolgoznia kell. És tanulni a kettő vagy három gyerekkel. Online házi feladatban segíteni, majd feltölteni 10 helyre. Negyvenszer elpakolni egy nap és szórakoztatni a legkisebbet, hogy ne vesse magát az apja ölébe, amikor az épp skype-os megbeszélésen vesz részt. És hol van még az ebéd... pedig már 2 is elmúlt! És hol van még a munkája, aminek este lejár a határideje...?

Ő az a típus, akinek egyrészt a legnehezebb, másrészt a legkönnyebb. Ha a munkával együtt a jövedelme is szünetel, az hatalmas lelki teher, amit valószínűleg nagyon nehezen él meg. Neki hiába van tengernyi ideje, valószínűleg

Ha a jövedelme megmaradt, akkor a helyzet egy fokkal könnyebb, bár személyiségtől függ, hogy a hirtelen rászakadt tétlenséget átoknak vagy áldásnak éli-e meg. Bármelyik típusba is tartozik ő az, aki időmilliomos, ám ő az, akinek éppen ezért nagyon gyorsan elege lehet az egész járványból. Hiszen mit csináljon a karantén harmadik hetében, amikor már megsütötte a karanténkenyeret, kiolvasta az összes könyvet, ami otthon található és már tikkel a szeme a sorozat szó hallatán is? Csak belegondol, hogy ez így mehet hónapokon át és elmegy a kedve még az élettől is...

Persze a viccesen felvázolt három típusnak még számos változata, alkategóriája létezik, s bár komikusan hangzik mindez, így leírva, a dolog korántsem tréfás. Mindannyian megszenvedjük a magunk módján ezt a helyzetet, de amennyire telik tőlünk, igyekezzünk pozitívan állni hozzá, nem pánikolni és nem depresszióba esni. Egy kis szervezés és például egy jól átgondolt napirend sokkal rendezettebbé és élhetőbbé varázsolhatja a most talán még káoszba fulladó hétköznapokat.