Hisztis a gyerek? Bízd rá a kannibál anyára, majd ő elintézi!

Egy-egy kisebb testű elhullott állatért komoly küzdelem zajlik a temetőbogár párok között. A hímek a hímekkel, a nőstények a nőstényekkel „verekednek" meg, a harc után a győztes pár nyeri el a temetés jogát. A tetem alatt elkezdik kiásni a földet, nem ritka, hogy a sír harminc centiméter mély. Miután az elhullott állat a föld alá került, kiásnak mellette egy másik üreget, ahová a nőstény – aki a párzást követően elüldözi a hímet – lerakja a petéit.

Nagyon kevés rovar gondozza utódait, tehát ebből a szempontból a temetőbogár példás anya, de sokunkhoz hasonlóan, a hisztit ő sem igazán kedveli. Kezelésére azonban egy igen drasztikus módszert alkalmaz.

A kis temetőbogár lárvák lábaik mozgatásával jelzik, ha megéheztek, anyjuk pedig az előemésztett döghússal táplálja őket. Ám nem tűri, ha egy-egy utóda túlságosan követelőzővé válik. Az Edinburghi Egyetem kutatása világított rá arra a tényre, hogy a leghisztisebb csemetét a temetőbogár anya bizony megeszi.

1. Azzal, hogy megeszi azt a csemetéjét, amelyik folyton ételért hisztizik, több ideje jut a többire és azok táplálására.

2. Sőt, az anya kiiktatva a zavaró tényezőt, jobban át tudja látni, hogy melyek az igazán fejlett egyedek, és több ideje jut rájuk, mivel az ő életben maradásukra lesz a legnagyobb az esély.

Látszik tehát, hogy a kis temetőbogaraknak nem érdemes ok nélkül ételért nyaggatni anyukat, hiszen könnyen a gyomrában végezhetik.