Így segít egy óvónő meséje: A koronavírusról Meseországban - Videó

járvány

kapcsolódj ki otthon is

mese

koronavírus

Life.hu

2020.04.25.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A kisgyerekek a meséken keresztül olyan dolgokat is képesek befogadni és megérteni, melyekre egy normál beszélgetés során nem tudnának kellőképpen koncentrálni, vagy mi szülők nem tudjuk számukra is egyértelmű köntösbe bújtatni. A koronavírus-járvány is ilyen témakör. Szerencsére Turucz Andrea óvodapedagógus egy mesével segít, hogy minden a helyére kerüljön.

Turucz Andrea: "Nevesíteni, és nem tabusítani szerettem volna a vírust" Forrás: Turucz Andrea

"Egy törökbálinti óvodában dolgozom óvónőként, és ahogy sokaknak, nekünk is egyik napról a másikra
a feje tetejére állt az életünk a koronavírus miatt. Pénteken még úgy köszöntünk el egymástól a
csoportomba járó gyerekekkel, mint egy átlagos hét végén; „Jó hétvégét, hétfőn találkozunk!", de
hétfőn már senki sem jött óvodába. Érthetetlen helyzet nekünk felnőtteknek is, hát még egy 3-6 éves
kisgyermeknek. Valahogyan szerettem volna kapcsolatban maradni velük, nem hirtelen eltűnni, de
hogyan? Egy ilyen élethelyzetben nem beszélgethetünk a bimbózó virágokról vagy a
madárcsicsergésről, mintha mi sem történt volna, hiszen ők is itt élnek, ha szavakkal nem is tudják
kifejezni, de érzik, hogy valami nincs rendben, valami nagyon más, mint az előző években.

Hirtelennem járhatnak óvodába, iskolába, nem találkozhatnak a nagyszüleikkel, nem mehetnek szinte sehovácsak a kertbe (a szerencsések, akiknek van kertjük), a szüleik feszültek, és a hírekben valamifélelmetes „koronáról" beszélnek, amibe sokan belehalnak.

Arra gondoltam, hogy a mesék számtalan krízisben és életkorban segíthetnek, miért ne mondhatnám
el egy mesén keresztül, hogy mi is történik éppen? Egy hagyományos népmese köntösében
elmeséltem nekik a jelenlegi helyzetet. A mesei elemek, visszautalások, nyelvi fordulatok
megerősítést és biztonságot jelentenek a gyermekek számára, a rövid kis „varázsigék", mondókák
pedig önnyugtatásra tanítanak.

Nevesíteni, és nem tabusítani szerettem volna a vírust.

Ha a gyermek tud róla, a saját nyelvén elmesélem neki, azt érezheti, hogy ő is komolyan van véve, és azáltal hogy a mese az alapvető óvintézkedéseket is megtanítja, felelősséget is ad a kezébe, lehetőséget, hogy ő is tegyen valami hasznosat.

A történet a társas támaszra épül, annak erejét hangsúlyozza, hiszen ez most mindannyiunk közösügye. Annyit mond, amennyit aktuális tudásunk szerint tehetünk, nem nyújt irreális, hazug olvasatot,de reményt ad, hogy véget ér a járvány.

A csoportomba járó gyermekek szüleitől nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam.

A családok együtt hallgatták meg a mesét, a szülők megkönnyezték, a gyerekek pedig újra és újra hallani szerették volna, és megértették a valóság és a mese közötti párhuzamot. Ezért, illetve több
gyermekpszichológus és pedagóguskollégám bátorítására osztottam meg nyilvánosan is a történetet,
hogy minél többekhez eljusson és segítsen, hiszen ez a mesém küldetése.

Bízom benne, hogy segít a gyerekeknek megérteni azt a helyzetet, amiben most élünk és reményt ad
nekik és a felnőtteknek is, hogy egyszer vége lesz ennek is, és „legyőzzük a rettegett háromfejű
sárkányt, Pandémiát"!