Ezeket bánta meg a nemzet csótánya, Nagy Feró: őszinte vallomás

Voltak kényszerhelyzetek az életemben, ezekben mindig azt kell lépni, amit lehet. Sőt, van, amit nem is én döntöttem el, tulajdonképpen nagyon kevés dolog az, amit igen. A házasságomat mondjuk én döntöttem el, amikor kiderült, hogy jön a gyerek. Rájöttem, hogy nincs mese, a gyereknek apa kell. Akkor jól döntöttem, talán annyin változtatnék, ha tehetném, hogy még előbb hozom meg ezt a döntést, mint ahogy tettem

Kicsit toleránsabb lennék. Fiatalon nem mindig voltam az. Sok mindenhez úgy álltam hozzá, hogy mindenki hülye, csak én vagyok okos. Ma pont a fordítottját érzem néha, hogy mindenki okos, de én milyen hülye vagyok! Fiatalkorban sokkal több türelem kell az ember szüleihez, sokkal több türelem kell a világhoz. Jobban meg kéne érteni, hogy a világ körülöttünk olyan, amilyen. Persze, lehet változtatni rajta, de csak óvatosan, apró lépésekben. Illetve az akkori kommunikációmon is biztos változtatnék. Sokszor volt, hogy kendőzetlenül elmondtam, hogy mit gondolok és ebből hihetetlen kellemetlenségeim voltak. Lehet, hogy igazam volt, de akkor és ott nem mondhattam volna olyat.