Fine dining: az íz, illat, látvány minőségi egysége

Szeitl Mónika

2020.08.17.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Sokan idegenkednek a puccos éttermektől, amelyeknek a nevét együtt emlegetik, olyan divatos kifejezésekkel, mint például a fine dining. Ezekről a helyekről az a városi legenda járja, hogy nem elég, hogy ki kell öltözni, feszengve kell morfondírozni, hogy melyik villa mire való a tányér mellett, még nem is lehet jóllakni a feltálalt öt szem borsótól és kétfalatnyi hústól.

Tény, hogy az ilyen éttermek rendelkeznek egyfajta hangulattal, amelyet valaki vagy szeret vagy nem, és ha nem, akkor szinte garantálható a feszengés, ugyanakkor pont ezek azok a helyek, amelyek

igazi gasztronómiai élményt nyújtanak

– és egyáltalán nem biztos, hogy ez azt is jelenti, hogy korgó gyomorral kell felállnunk az asztalunk mellől.

Fine dining egyszerűen

Maga a fine dining tükörfordításban azt jelenti, hogy jót, finomat, nagyszerűt (fine) ebédelni, vacsorázni, étkezni (dining). Tehát, józan paraszti ésszel azt mondhatjuk, hogy minden olyan étkezés, ami után elégedettek vagyunk, voltaképpen fine dining.

Fine dining: az íz, illat, látvány minőségi egysége Forrás: Shutterstock

Fine dining szakmailag

Szakmai szempontból azonban nem annyira egyszerű megfogni a fine dining fogalmát, mint a fordítás alapján. Leginkább azért, mert a gasztronómia éppen annyira dinamikusan változó ágazat, mint amilyen maga a 21. század, és ami néhány 10 évvel ezelőtt még kőbe vésett szabály volt az éttermek világában, az ma már egyáltalán nem biztos, hogy megállja a helyét. Korábban a fine dining egyet jelentett a puccos, drága, apró adagokban felszolgált, kimondhatatlan, francia nevű ételekkel. Az utóbbi években azonban sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak a minőségi alapanyagok és az elkészítési módok, mint maga a luxus. (Persze kinek mi a luxus?)

Az biztos, hogy a fine dining éttermek lényege, hogy egyfajta élménnyel gazdagítsák azt, aki betér hozzájuk, s ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy feszengeni kell közben, sokkal inkább azt, hogy valamiféle

tudatos tervezés áll minden mögött.

A minőségi alapanyagok összeválogatásától kezdve, az újfajta vagy éppen újragondolt tradicionális elkészítésen át a művészi tálalásig, díszítésig, sőt az egész menüsor mögött.
Mindehhez viszont már nem társul feltétlenül Michelin-csillag, hiszen manapság már nem csak fine dining luxuséttermek léteznek, de bizony fine dining bisztrók is, ahol ugyan úgy jelen van a minőség és a csúcskategória, mint a csipeszes, fehér kesztyűs helyeken.

Nem kell tehát hagyatt-homlok menekülni, ha azt halljuk, fine dining, mert az se nem több, se nem kevesebb, mint maga az íz, illat, látvány minőségi egysége, amely gasztronómiai élménnyé varázsolja az étkezést.